Összeesküvés volt? Mi lett volna, ha nincs az elnökön hátmerevítő? – 60 éve történt a Kennedy-gyilkosság

A merénylet előtti évben az amerikai külügyminisztérium kölcsönt adott Oswaldnak, egy volt tengerészgyalogosnak, hogy három év oroszországi tartózkodás után visszatérhessen az Egyesült Államokba. 1959-ben Oswald szovjet állampolgárságot kért, és azt mondta az amerikai nagykövetség moszkvai tisztviselőinek: „Marxista vagyok”. Minszkben feleségül vett egy orosz nőt, és a párnak 1962 elején született egy lánya, mielőtt Oswald sikeresen kérelmezte, hogy új családjával együtt visszatérhessen Amerikába.

A merénylet után két nappal, november 24-én Oswaldot lelőtte Jack Ruby, egy éjszakai klub üzemeltetője, miközben a városi börtönből a Dallas megyei börtönbe vitték. Oswaldot ugyanabba a Parkland kórházba szállították, amelyben kevesebb mint 48 órával korábban Kennedyt is fogadták, de röviddel később halottnak nyilvánították. Rubyt 1964-ben elítélték Oswald meggyilkolásáért, annak ellenére, hogy beszámíthatatlanságra hivatkozott. Ruby a börtönben tüdőrákot kapott, és 1967 januárjában halt meg, szintén a Parkland kórházban.

1963 áprilisában Lee Harvey Oswald megkísérelt meggyilkolni egy amerikai katonatisztet, Edwin A. Walker vezérőrnagyot. Felháborodva azon, hogy a tábornok le akarta rohanni Kubát, és meg akarta ölni hősét, Fidel Castrót, Oswald egy puskával rálőtt Walkerre az otthonában. A golyó egy centivel elkerülte Walkert, és Oswald elmenekült.

Oswaldot egy texasi moziban tartóztatták le, kevesebb mint 90 perccel Kennedy lelövése után. A film, amelyet vetítettek, a War is Hell volt. A filmet úgy hirdették, hogy olyanokról szól, akik kitüntetésért, nőért vagy csak azért ölnek, hogy életben maradjanak.

Lyndon Johnson elnök (1961 és 1963 között alelnök) 1969-ben a CBS híradójában azt mondta, nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy Kennedy gyilkossága egy külföldi hatalom megrendelésére történt. Johnson nemzetbiztonsági okokból kérte, hogy a megjegyzést távolítsák el az interjúból, és csak halála után került adásba.

Ha még azelőtt vádat emeltek volna Oswald ellen, hogy Jack Ruby megöli, nem vádolták volna meg szövetségi bűncselekménnyel, mivel az elnök megölése vagy annak megkísérlése csak 1965-ben, két évvel Kennedy halála után vált szövetségi bűncselekménnyé.

A limuzin, amelyben Kennedy a merénylet idején utazott, egy 1961-es Lincoln Continental négyajtós kabrió volt, az X-100 kódnevű. Miután a dallasi lövöldözést követően bizonyítékokat kerestek benne, az X-100-ast felújították, megtisztították, és 1964 közepén újra szolgálatba állították a Fehér Házban. Az autó 1977 elejéig szállította az elnököket, jelenleg a michigani Dearbornban található Henry Ford Múzeumban tekinthető mge.

Oliver Stone JFK – A nyitott dosszié című 1992-es filmjének vége azt sugallta, hogy az amerikaiak nem bízhatnak a hivatalos állami konklúziókban. A film arra késztette a kongresszust, hogy még abban az évben elfogadja a John F. Kennedy elnök meggyilkolásáról szóló 1992. évi JFK Records Act néven ismert törvényt. A törvény által létrehoztak egy a merényletekkel kapcsolatos iratokat vizsgáló bizottságot, amely zárójelentésében részben a filmnek tulajdonította a kongresszus intézkedésének előmozdítását. A törvény arra is utasította a nemzeti irattárat (NARA), hogy hozzon létre egy iratgyűjteményt, amelyet John F. Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatos iratok gyűjteményének neveznek, és előírta, hogy minden egyes merényletről szóló iratot teljes egészében nyilvánosságra kell hozni, kivéve, ha az Egyesült Államok elnöke úgy dönt, hogy azokat titokban tartja.

Élete során Kennedy legalább hat merénylet célpontja volt. Több merényletet is terveztek különböző városokban állítólag néhány héttel dallasi meggyilkolása előtt. Egy másik merénylet 1960 decemberében történt volna, egy hónappal azután, hogy megválasztották elnökké. Richard Paul Pavlick, egy 73 éves nyugdíjas postai alkalmazott követte Kennedyt a floridai Palm Beachre egy dinamittal megtöltött autóban. Pavlick leparkolt Kennedyék háza előtt, és megvárta, amíg a megválasztott elnök elindul, hogy vasárnapi misére menjen. Pavlick terve az volt, hogy autójával belerohan Kennedy limuzinjába, felrobbantja a robbanóanyagot, és mindkettőjüket megöli. Meggondolta magát, amikor meglátta Kennedy családját az autóban. Mielőtt Pavlick újra próbálkozhatott volna, a titkosszolgálat elfogta, és elmegyógyintézetbe zárta.

Kennedy azért halhatott meg, mert hátmerevítőt viselt. Krónikus hátfájásban szenvedett, és öt műtéten esett át a probléma orvoslására. A lövöldözés napján Kennedy egy nehéz, fűzőszerű merevítőt viselt, amely a mellkasától a dereka alá ért. Ezért maradt egyenesen, miután hátulról a vállába lőtték. Ugyanez a golyó találta el a texasi kormányzót, Connallyt, aki összecsuklott a székében. A merevítő miatt Kennedy egyenes helyzetben maradt, amikor a második golyó a tarkóján találta el. A fejsérülést kezelő orvos, dr. Kenneth Salyer szerint a merevítő nélkül Kennedy nem szenvedte volna el azt a sebet, amely a halálát okozta, hiszen már az első golyó miatt eldőlt volna.

Kennedy volt a negyedik amerikai elnök, akit meggyilkoltak. A másik három Abraham Lincoln (1865), James Garfield (1881) és William McKinley (1901) volt. Érdekesség, hogy Lincolnt és Kennedyt, akiket egyébként 100 év különbséggel választottak meg,Johnson nevű alelnökük követte. Andrew Johnson 1865-ben lett Amerika 17. elnöke, Lyndon Johnson pedig 1963-ban a 36. elnök.

A gyilkosság napján Oswald egy tankönyveket forgalmazó cégnél dolgozott. Állítólag három lövést adott le Kennedyre egy postai úton rendelt puskával egy raktár hatodik emeletének nyitott ablakából. Elrejtette a fegyvert, vett egy üdítőt egy automatából, és elhagyta az épületet.