Hamupipőke és Csipkerózsika – gyerekmesék, amik nem (csak) gyerekeknek valók

Hans Christian Andersen meséje az egyik legszomorúbb, és egyben leggyönyörűbb történet: egy árva, mélyszegénységben élő kislányról szól, aki a szeretet ünnepének estéjén halálra fagy.

A világ szinte össze nyelvére lefordított Andersen mese egy csúnya kiskacsáról szól, akit külseje miatt mindenki kinevet és kiközösít. Senkinek sem lesz spoiler, hogy a történet jó fordulatot vesz a végére, de az odáig vezető út szörnyen magányos.

Gyerekeknek szóló mesét azzal kezdeni, hogy egy ártatlan kisállat egész családját lemészárolja a Simabőrű, több mint merész gondolat; Fekete István történetén azonban már generációk nőttek fel, és Vuk az egyik legszebb magyar mesénk.

A feltehetőleg Aiszóposztól eredő mesének számtalan verziója van, amelyek közt akadnak egész kedvesek is a piros ruhás lányról, akit maguk közé fogadnak a farkaskölykök. A kemény változatoknál a farkasok egyszerűen csak megeszik a kislányt, a Grimm testvérek által írt történetben pedig először a farkas eszi meg Piroska nagymamáját, majd a vadász bánik el a fenevaddal nem kevésbé kegyetlen módszerrel: kitömi a hasát kövekkel.

Carlo Collodi meséje alapján jelent meg a Disney rajzfilm-adaptációja 1940-ben a fabáburól, aki igazi kisfiúvá szeretne válni – ami göröngyös úton, de végül sikerül neki. Igaz, előtte még ketrecbe zárják, szamárrá változtatva el akarják adni rabszolgának és lenyeli őt egy bálna.

Eleve onnan indul a történet, hogy egy testvérpár elveszíti az édesanyját, és mostohaanyjuk meg akar tőlük szabadulni – de a Grimm testvérek itt még nem álltak meg. Az igazi horror ezután jön, mikor egy kedvesnek tűnő néni a mézeskalácsházikójában ketrecbe zárja a kisfiút (hogy felhizlalja és megegye), a kislányt pedig rabszolgaként tartja. Végül a banyát megsütik a gyerekek.

Mint a cím is jelzi, egy fenyőfáról szól a mese, aki mindig másra vágyik, mint ami épp vele történik. Egyetlenegy pillanat van az életében, amikor kidíszített karácsonyfaként szerinte igazán boldog lehetett volna. Erre csak utólag ébred rá, mikor már

annak az estének vége; vége a fának is, vége a mesének is; vége, vége – minden mesének ez a vége.

A listán többször is szereplő Andersen ebben a meséjében sem féltette a gyerekeket a valóságtól: mikor már éppen azt hinnénk, hogy a viszontagságokon átment ólomkatona és a papírmasé táncosnő szerelme beteljesülhet, egy kisfiú különösebb indok nélkül tűzre hajítja a féllábú katonát, a táncosnőt pedig utána fújja a szél a halálba.

A mesemondó testvérek történetében is fellelhető a hét törpe, de az 1937-ben bemutatott Disney-mese már a címében is hordozza őket. A verziók közt csak apró különbségek vannak, de a véres részeket mindkettőben megtalálhatjuk: az árván maradt hercegnő gonosz mostoháját, aki hol egy vadászt küld Hófehérke meggyilkolására és szívének kitépésére, hol ő maga mérgezi meg mostohagyermekét, aki így napokat vagy épp éveket tölt élőhalottként egy üvegkoporsóban.

A tündérmese szájhagyomány útján terjedt. Charles Perrault francia meseírónál Csipkerózsika 100 évig tartó alvása után az anyósa meg akarja enni őt és gyermekeit is, míg Giambattista Basile olasz költő történetében az alvó, halottnak tűnő hercegnőt megerőszakolja egy nős király – happy endként a megbecstelenített hercegnőt hazaviszi a király, eredeti feleséget pedig kivégezteti. A Disney ezekhez képest egészen visszafogott verziót készített.

Hamupipőke történetét sokan sokféleképpen leírták már, de a mostohaanya és mostohatestvérek kegyetlenkedései közös szálként szerepelnek az összes változatban – bár olyan verziót is találunk, ahol a mostohatestvérek öncsonkítást végeznek, hogy beleférjenek az üvegcipellőbe.