Zenék, amelyeket a filmek tettek halhatatlanná

Eminem kulturális jelentőségéről csak azért nem szólnak könyvek tucatszám, mert még egy kicsit korán van hozzá – de nem marad ez így örökre. A 8 mérföldben a rapper felkavaró betekintést nyújt nem túl vidám detroiti gyerekkorába, emlékeztetve, hogy az alvilág és a gettó kicsit sem romantikus hely. A Lose Yourself című betétdal pedig alighanem az egyetlen szókimondó szövegű dal, ami valaha Oscart kapott.

Kakukktojás: ritka, hogy egy instrumentális, szöveg nélküli dal olyan kulturális jelentőséget nyerjen, mint Rob Dougan szerzeménye. Ám a dalt a Mátrix legfontosabb betétdalává választatták a Wachowski tesók, nem véletlenül: tökéletesebben megragadni a rideg, szürke ezredfordulóhoz közelítő modernitást nem is lehetett volna.

Rejtély, mire edzhettek az emberek 1982 előtt, mire vághattak össze a vágók mindent beleadós-készülős montázst, mindenesetre ma már vélhetően nem sok olyan konditermi lejátszási lista van, amiről kimarad a Survivor kifejezetten a film számára írt zenéje. Felkorbácsoló hatását az is jól mutatja, hogy az amerikai politikusok közül többen is ezzel a dallal kampányoltak, Mitt Romney republikánus politikust például Frankie Sullivan gitáros meg is kérte, hogy hagyja ki a kampányából dalukat.

Létezik egyáltalán ember, aki még nem poénkodott azzal, hogy franciatudása a „vulevu kusé avek moá” kérdésből áll? Egy újabb dal, amiről nem szokás tudni, hogy híressé egy feldolgozás tette – éspedig Christina Aguilera, Lil Kim, Mya és Pink, Missy Elliot producerkedésével, amely Baz Luhrmann őrületes musicaléhez készült 2001-ben. A kollaboráció olyan remekül sikerült, hogy kilenc hétig volt a Billboard lista élén, ezt se azelőtt, se azóta nem tudta megugrani csak nőkből álló összefogás.

A Ponyvaregénynek már az első taktusai is örökre az ember fülébe égnek, de aztán mégis egy Chuck Berry-dal teszi fel az i-re a pontot, amikor Vincent Vega és Mia Wallace ropni kezdi a Jack Rabbit Slim’sben. Hamar elterjedt a legenda, hogy a jelenet egyértelmű utalás John Travolta táncos múltjára – zenés táncos tinifilmekkel robbant be a köztudatba -, ám Tarantino nagyon hamar eloszlatta a kételyeket: nem Travoltából, hanem Jean-Luc Godard-ból merít ihletet, ebben az esetben egészen pontosan a Bande à part című 1964-es filmjéből.

Danny Boyle egyébként is bivalyerős zenéket válogatott a heroinista rémálomhoz, amelyhez rögtön Iggy Pop két évtizeddel korábban megjelent dalát választotta nyitószámnak. Ez alatt a dal alatt hangzik el az Ewan McGregor által alakított Renton ikonikus monológja is arról, mi mindent válasszon az ember, a kettő együtt elég ütős indítást ad a filmnek.

Jonathan Demme rendező kifejezett kívánsága volt, hogy Bruce Springsteen írjon zenét Andrew Beckett HIV-áldozat történetének megfilmesítéséhez, de olyat, amit a „plázákban is játszanak majd”. Springsteen nem bízott benne, hogy képes rá, és igaza lett: a Streets of Philadelphia a lehető legtávolabb áll a plázás zenéktől, de ez nem is baj, mert filmzeneként kellő hatást ér el, Oscart is ért.

Nehéz elképzelni, milyen zene illene a világ összeomlásához, de szerencsére a Pixies már hamarabb megtalálta erre a helyes választ: David Fincher tökéletes filmjének még tökéletesebb lezárását festi alá ugyancsak hibátlanul. Katarzis ilyen csodásan még biztos nem szólt, ráadásul a Pixies legismertebb dala is lett egyben a Where is My Mind.

Mike Nichols kultikussá vált coming of age-filmje nemcsak Dustin Hoffmant, hanem a Simon & Garfunkelt is halhatatlanná tette. A filmben felcsendül például a már korábban megírt Sound of Silence, Nichols viszont arra kérte Paul Simont, írjon három másik dalt külön a film számára. A zenész időhiányra hivatkozva csak egyet írt, arról is azt mondta, hogy nem épp a filmnek való, de Nichols első hallásra tudta, hogy ez pont az, ami neki kell: ez lett a később egy Grammyt is elnyerő Mrs Robinson.

Hogy pontosan mi köze egy klasszikus romantikus rockballadának a Föld felé száguldó aszteroidához, azt ördög tudja, de az Armageddon és az Aerosmith párosítása valahogy mégis működött. Olyannyira, hogy a dal simán betört a zenekar legnagyobb slágerei közé, és újjáélesztette a világ Aerosmith iránti megkopófélben lévő rajongását.

Ahogy a Stayin’ Alive maga a ’70-es évek és a diszkókorszak, úgy a Flashdance emblematikus dala maga a 80-as évek. A film egyébként is megérne egy külön misét, mint a korszak egyik legvagányabb és legszexibb girlpower-mozija, Irene Cara dala pedig hasonló bebetonozott helyen él a poptörténet legfontosabb betétdalai között.

Roy Orbison még 1964-ben jutott fel a toplisták élére Pretty Woman című számával akkor még nem is sejtve, hogy csaknem harminc évvel később Julia Robert szerelmes prostituáltként teszi majd igazi bombaslágerré azt. A dalnak nagy szerepe volt a címadásban is: a Disney úgy gondolta, hogy az eredeti címről – 3000 – a nézők inkább egy sci-fire asszociálnának, így kapta a Pretty Woman, magyar fordításban a Micsoda nő címet.

A Szombat esti láz nyitójelenete kimaradhatatlan. Soha senki nem evett még úgy ritmusra pizzát, mint ő, aki a tempós rágás mellett úgy vonul a Bee Gees slágerére, mintha kifutó lenne az egész világ. Egyúttal a köztudatba is bemenetelt a filmmel, a Szombat esti láz változtatta a fiatal Travoltát egyik pillanatról a másikra Oscar-jelölt sztárrá, egyúttal a hisztéria tárgyává.

Egész generációnyi ember első lassúzásélménye, a romantikus dalok egyik abszolút csúcsragadozója, függetlenül attól, hogy az ember képes volt-e végignézni Kate Winslet és Leonardo DiCaprio maratoni hosszúságú szerelmi tragédiáját. Celine Dion slágerének fényét még az sem koptatta meg, hogy azóta elkészült a dal instant IQ-csökkenést okozó magyar-angol keveréknyelvű változata.

Whitney Houston megaslágere az egyik olyan filmbetétdal, amit mindenki megpróbált már valaha elkornyikálni otthon a fésűnyélbe nyekeregve, és egyesek közülük, ugye, el is indultak produkciójukkal különféle tehetségkutatókban. A dal értékéből persze nem von le semmit, hogy hányan próbálták már meg kivéreztetni. Kevesen tudják, hogy a dal valójában feldolgozás: eredetileg Dolly Parton énekelte. A dal nemcsak a film bemutatásakor lett listavezető, hanem Houston 2012-es halála után is.