Szalmakecske-égetés, rémisztő krampuszjelmezek, bikini – a legfurcsább karácsonyi szokások

Kolumbiában december 7-én a La noche de las Velitasszal, vagyis a kis gyertyák estéjével kezdődik a karácsonyi időszak. A helyiek gyertyákkal, mécsesekkel, lampionokkal díszítik fel otthonaikat és az utcákat. Az ünnep 1854-re datálható, amikor IX. Piusz pápa kihirdette a szeplőtlen fogantatás dogmáját. A kolumbiaiak, hogy kifejezzék Mária, Jézus és a pápa iránti tiszteletüket, gyertyákat gyújtottak. A La noche de las Velitas korábban családi ünnep volt, mára azonban nagy fesztiválokat is szerveznek, zenével, tánccal, tűzijátékkal.

Japánt a technológia egyik zászlóshajójának tekintjük, a felkelő nap országa erre karácsonykor sem cáfol rá. A 250 ezer LED-égőből összeállított, tokiói Caretta-fényshow kiváló példája annak, ahogy a japánok túlzásba viszik a tökéletességre törekvést. A nyolcperces fényjátékot november közepétől egészen február közepéig, minden nap óránként háromszor indítják el. A látvány annyira lélegzetelállító, hogy kevesen vannak, akik csak egyszer nézik meg.

Mivel Ausztrália a déli féltekén fekszik, ott épp akkor van nyár, amikor az északi féltekén tél, így a karácsony Ausztráliában nyári ünnep. A hó és a hideg helyett a napsütésé a főszerep, az emberek nagykabát helyett rövid nadrágot és bikinit viselnek, a karácsonyi bulikat pedig nem zárt terekben, hanem a strandokon tartják – a leghíresebbet a Sydney-ben található Bondi Beachen.

A világ minden pontján tartanak karácsonyi vásárokat, ami azonban a londoni Hyde Parkban van, az egészen különleges. A brit főváros szívében Winter Wonderland (Téli Csodaország) néven egy egész vidámpark épül fel, mely több mint két és félmillió látogatót vonz a néhány hétig tartó szezonban. A látványosság 2005-ben pár körhintával és bódéval indult, majd az évek során egyre nagyobb lett. Ma már hullámvasutak, elvarázsolt kastélyok, körhinták egész sora, hatvan méter magas óriáskerék, cirkusz és Nagy-Britannia legnagyobb szabadtéri jégpályája várja a látogatókat.

Ausztriában és Németország egyes részein december ötödike, vagyis a Szent Miklós napját megelőző este a krampuszoké. Ahogy minden magyar gyerek tudja, a Sátánra vagy démonra emlékeztető krampusz a Mikulás segédje, aki a rossz gyerekeket látogatja meg, míg a Mikulás ajándékot ad a jóknak. A krampusz eredete az kereszténységet megelőző időkbe nyúlik vissza, alakja XVII. században fonódott össze a karácsonnyal. A XX. században először a harmincas, majd az ötvenes években is betiltották a krampuszokat Ausztriában, alakjuk az 1990-es években kezdett újjáéledni. Az utóbbi években egyre népszerűbbek a részletgazdag jelmezekbe öltözött krampuszok parádéi.

A Mikulás hivatalos lakhelye Finnországban, az északi sarkkör közelében fekvő lapp fővárosban, Rovaniemiben van. Minden megtalálható itt, amit az ember a Mikulással kapcsolatban el tud képzelni: a gyerekek leveleit feldolgozó postahivataltól, az elvarázsolt ajándékgyárig. Ha épp nem ajándékokat kézbesít, lehet találkozni a Mikulással, és azt is ki lehet próbálni, milyen érzés rénszarvasszánnal utazni.

Etiópiában a világ nagy részén használt Gergely-naptár helyett a Julián-naptár van érvényben, vagyis a karácsonyt december 25-e helyett január 7-én ünneplik. A hagyomány szerint Jézus születésekor egy csillagot követve három napkeleti bölcs érkezett meg a betlehemi jászolhoz. Az afrikai országban úgy hiszik, hogy mindhárom bölcs Etiópiából érkezett az újszülött Jézushoz, a helyiek ezért karácsonykor fehérbe, tóga-szerű hagyományos viseletbe öltöznek, és netelát, azaz színes csíkokkal díszített sálat viselnek az ókori bölcsek tiszteletére.

Mexikóban egy legenda nyomán poinsettia (Magyarországon mikulásvirág néven ismert) virágokkal köszöntik egymást az emberek karácsonykor. A történet szerint egy szegény lány karácsonykor semmi mást nem tudott felajánlani az újszülött Jézus tiszteletére, mint egy csokor gyomot. Elvitte magával a növényeket templomba, és amikor letérdelve a jászol elé helyezte a csokrát, azokon hirtelen hatalmas, tűzvörös virágok nyíltak, olyan alakúak, mint a betlehemi csillag.

A latin-amerikai Guatemalában december 7-én, naplementekor, a szeplőtlen fogantatás tiszteletére tartott ünnepséggel veszi kezdetét a karácsonyi időszak. A helyiek nagyjából a XVII. század óta ezen az estén az ördög elégetésével tisztítják meg otthonaikat a gonosztól és az előző év szerencsétlenségeitől. Manapság az emberek nagyobb tereken gyülekeznek, máglyákat raknak, tűzijátékokat lőnek fel, az utcai árusok ördögszarvakat, rémséges maszkokat árulnak. Az emberek buñuelost, azaz hagyományos ünnepi fánkot esznek, forró puncsot isznak.

A szalmakecske az északi pogány hagyományokból maradt meg és tagozódott be a skandináv karácsonyi szimbólumok sorába. A Balti-tenger partján fekvő Gävle nevű, svéd kisvárosban 1966-ban pattant ki egy reklámszakember fejéből az ötlet, hogy állítsák fel a település főterén a világ legnagyobb szalmakecskéjét. Mindez tetszett a városvezetésnek, ezért 3 tonnányi szalmából felépítettek egy 13 méter magas, 7 méter hosszú kecskét. Sajnos ugyanabban az évben egy új hagyomány is kezdődött: a kecske felgyújtásáé. A hatalmas szalmaszobor minden évben gyújtogatásra készteti az embereket: 57 év alatt 38-szor égették porig a kecskét, volt, többször már az elkészülte előtt.