Csecsemők átugrálása, acélfallosz-fesztivál: tíz furcsa népszokás

A spanyolországi Castrillo de Murcia városában minden évben június közepén rendezik meg az El Colacho, vagyis a babaugró fesztivált. Az ünnepségen sárga-piros ruhát viselő, ördögöt szimbolizáló férfiak ugrálnak át matracokon fekvő csecsemők sorai fölött. Az 1600-as éves eleje óta ismert hagyomány a hiedelem szerint megtisztítja a babákat az eredendő bűntől, és megvédi őket a bajtól.

A Kanamara Matsurit (Macurit), vagyis az Acélfallosz fesztivált minden évben április első vasárnapján tartják Kawasakiban. A termékenységet és jó szerencsét hozó, fallikus díszítésekről, felvonulásokról és élénk mulatozásról híres fesztivál ősi legendában gyökerezik, mely szerint egy féltékeny, éles fogú démon rejtőzött el az általa kiválasztott fiatal lány nemi szervében, akibe beleszeretett. Miután a démon leharapta a lány férjének péniszét, a lány egy helyi kovácstól rendelt egy vasból készült falloszt, amellyel eltörte a féltékeny démon fogait.

Az indonéziai Balin létezik egy metatah, vagy mepandes néven ismert hagyomány, amelynek során az emberek fogait hegyesre reszelik. A helyiek úgy tartják, az eljárás fokozza a szépséget és elősegíti az egyensúlyt. A fogreszelés nagy kulturális jelentőséggel bír Balin, mivel az ősök szellemeivel való kapcsolatot és a gonosz távoltartását jelképezi. Gyakran serdülőkorban végzik, a felnőttkorba való átmenet rítusaként.

Aki nem indult még a finn feleségcipelő bajnokságon, fogalma sem lehet róla, milyen nehéz tud lenni a házasság. Az általában június végén, Sonkajärviben rendezett versenyen a férfiaknak egy 253,5 méteres akadálypályán kell végigcipelniük a partnerüket. A szabályok szerint, a versenyzőknek nem muszáj a saját feleségükkel elindulniuk, lényeg, hogy a nők idősebbek legyenek 17 évesnél, és ne legyenek könnyebbek 49 kilónál. A verseny eredete egy XIX. századi rablóvezérről szóló helyi legendára vezethető vissza: a történet szerint a vezér, akinek bandája anyagi javak mellett asszonyokat is lopott, úgy tette próbára az új jelentkezőket, hogy nehéz zsákokat cipeltetett át velük különböző akadályokon.

A malajziai Thaipusam fesztivál résztvevői horgokkal és nyársakkal szúrják át testük különböző részeit, például az arcukat, a nyelvüket és a hátukat, hogy megmutassák kitartásukat és áldozatkészségüket, miközben áldást kérnek és hálájukat fejezik ki Murugan (Kártikéja) istennek. A Thaipusam alatt zajló színes, vibráló felvonulások a hívők mellett a kíváncsi bámészkodókat is vonzzák.

A bolíviai La Diablada gyökerei több mint két évezreddel korábbra nyúlnak vissza, majd az elmúlt ötszáz év során alakult át az őslakos hagyományok és a katolicizmus ma ismert ötvözetévé. A résztvevők ördögöknek és angyaloknak öltözve, bizarr maszkokban vonulnak az utcára, hogy zenével és tánccal elűzzék a gonosz szellemeket és áldást kérjenek a következő évre.

A zord Észak-Skóciában január végétől március elejéig, különböző időpontokban tüzes mulatozásba csapnak a városok. A viking hagyományokra épülő fesztiválokon a félelmetes vikingeknek öltözött, lángoló fáklyákkal hadonászó helyiek vonulnak fel majd elégetik egy viking hosszúhajó másolatát, ami a tél végét és a fény győzelmét jelképezi a sötétség felett. A levegő megtelik a füst illatával, a dobok hangjával és a tömeg kiáltásaival.

Vannak fesztiválok, melyek egy nem várt eső miatt válnak hatalmas sárfürdőkké, a dél-koreai Boryeongban azonban eleve az iszap van a fókuszban. A helyi hagyományok szerint a sár a megfiatalodás szimbóluma, nem is alaptalanul, hiszen a tengerparti város nyálkás, ásványi anyagokban gazdag iszapja élénkítő hatással van a bőrre. A júliusi rendezvényen minden van, amit sárból ki lehet hozni az iszapcsúszdától és az iszapbirkózástól kezdve az iszapfestésen át az akadálypályákig.

A világ egyik legőrültebb és legveszélyesebb ünnepségét a tajvani Tajnan Yanshui nevű negyedében rendezik meg a holdújév utáni első hónap tizenötödik napján. Eredete az 1800-as évek végén, húsz éven át pusztító kolerajárványig vezethető vissza, amikor a helyiek petárdákkal és tűzijátékokkal próbálták elűzni a rossz szellemeket. A Méhkaptár Fesztiválon a kisebb-nagyobb rakéták és színes szikrák ezrei szállnak mindenfelé a levegőben, mint egy megvadult méhkaptár méhei. A résztvevők átalakított motoros sisakokat és vastag védőruhákat és kesztyűket viselnek, hogy meg ne sérüljenek.

A Dani az egyik utolsó törzsi életformát követő népcsoport, melynek tagjai csak a XX. század elején találkoztak először a nyugati civilizációval. A nagyjából 90 ezer fős közösség számos ősi rituálét őriz a mai napig, ilyen például az ujjak levágása. A Dani nők akkor vágják le élesre fent kövekkel az ujjaikat, vagy egy-egy ujjpercüket, ha egy szerettük meghal. A rituálé nagy kulturális jelentőséggel bír, mivel összeköti a törzs tagjait őseikkel, és megerősíti helyüket a közösségen belül.