Húsbárd, kalapács, rúzs, torta, vizelet – a múzeumi vandálok legemlékezetesebb akciói

A múzeumokat megcélzó kortárs aktivizmus egyik legfontosabb történelmi előzménye Mary Richardson 1914-es akciója, aki a nők politikai egyenjogúságáért küzdő szüfrazsett volt a 20. század eleji Nagy-Britanniában. Hatalmas botrányt kavart, hogy Richardson egy húsbárddal esett neki Velázquez Vénusz tükörrel című képnek, és súlyosan meg is rongálta azt, így tiltakozva a leghíresebb szüfrazsett, Emmeline Pankhurst bebörtönzése ellen. A 110 évvel ezelőtti támadás inspirálta a Just Stop Oil klímaaktivistáit is, akik tavaly ősszel estek neki kalapáccsal a biztonsági üvegnek.

A Mona Lisa sem kerülhette el a múzeumi vandálok figyelmét, Leonardo portréja kapott már mindent az elmúlt száz évben. Eleve egy műkincsrablási ügy tette popkulturális ikonná 1911-ben, majd próbálták megdobni kővel és teáscsészével is, a 70-es években pedig egy mozgássérültek jogaiért küzdő aktivista öntötte le vörös festékkel a Tokiói Nemzeti Múzeumban. Az elmúlt években kiújultak a támadások a Louvre legértékesebb festménye ellen: idén év elején levessel öntötték le zöld aktivisták, egy önmagát nőnek kiadó férfi pedig tortával támadt rá.

Én vagyok a feltámadott Jézus Krisztus! – ezzel a felkiáltással rontott rá 1972-ben Michelangelo Pietàjára Tóth László, a pilisvörösvári születésű geológus, aki súlyos károkat okozott a szoborban. A férfi először pszichiátriára került, majd kitoloncolták Olaszországból, a restaurált Pietà pedig azóta is golyóálló üveg mögött látható a Szent Péter Bazilikában.

Az Éjjeli őrjáratot először 1911-ben támadta meg késsel egy munkanélküli cipész, ám a vastag lakkréteg megvédte Rembrandt egyik leghíresebb festményét. Szintén kést használt az a zavarodott elméjű tanár, aki 1975-ben rontott rá a képre, és ő mintegy harminc centiméternyi, cikkcakkos vágásokat ejtett rajta. azt mondta, hogy az Úr parancsolta neki, hogy megtegye ezt, bár az nem derült ki, miért is volt olyan égetően fontos a mindenség teremtőjének, hogy a németalföldi festészet egyik legfontosabb alkotását egy kenyérvágóval megbüntesse. 1990-ben egy pszichiátriáról kiszökött beteg savval öntötte le a képet, de a teremőrök szerencsére hamar közbe tudtak avatkozni és lemosták a vásznat. A sav végül csak a festményt borító vastag lakkrétegben tett kárt, így teljesen helyre tudták állítani

Egy kanadai művészeti diák, Jubal Brown a híres absztrakt festő, Piet Mondrian egyik képét próbálta meg lehányni kék festékkel, az incidens után nem sokkal pedig kiderült, hogy korábban egy másik kortárs festménnyel is megtette ezt egy galériában, csak ott piros színezéket használt. Brown deklarált célja a burzsoá művészet fölforgatása volt, és szerette volna trilógiává bővíteni a mutatványt azzal, hogy sárga színnel is lehány egy kortárs művet, de végül a jogi következmények miatt nem sikerült kiteljesítenie életművét.

Rindy Sam esete, aki 2007-ben csókkal fejezte ki hódolatát Cy Twombly Phaedrus című festménye iránt. A probléma csak az volt, hogy előtte alaposan kirúzsozta magát. „Amit tettem, a szeretet megnyilvánulása volt, nem is gondolkodtam, amikor megcsókoltam. Azt hittem, a művész érteni fogja” – mondta később a bíróságon Sam, aki maga is művész volt, így sejthető, hogy valójában nem is hirtelen felindulásból követte el a rúzsfoltot hagyó csókot, inkább egyfajta alkotói gesztusnak szánta. Az ítélet szerint végül szimbolikus, egy eurós kártérítést kellett fizetnie Twomblynak.

Az éjszakai szórakozóhelyeken nem példátlan, hogy bántódása esik a piszoároknak, az meg végképp nem, hogy rendeltetésszerűen beléjük vizelnek az emberek. Az viszont jókora botrányt kavart, amikor ugyanezt a művészet történetének leghíresebb piszoárjával, Marcel Duchamp Forrásával próbálta megtenni valaki. Pierre Pinoncelli francia performansz művész 1993-ban belevizelt a dollármilliókat érő piszoárba, majd egy kalapáccsal is le akart sújtani rá. Utóbbi nem sikerült, de az eset miatt pénzbírságot és egy hónapos börtönbüntetést kapott. Ez azonban nem tántorította el, egy 2006-os párizsi kiállításon újra kalapáccsal támadt Duchamp művére, és ezúttal le is tört belőle egy darabot, ám ezt utána helyrehozták.

A pop art egyik vezéralakja, Robert Rauschenberg az 50-es években volt „radírozós” korszaka: egy ponton híres festő kollégájától, az absztrakt expresszionista Willem de Kooningtól kért egy képet, amit kiradírozhatna. Az eleinte nem túl lelkes de Kooning végül adott neki egy felejthetőnek ítélt rajzot, így született meg a Kiradírozott de Kooning rajz című 1953-as mű, ami a saját jogán is a modern művészet kanonizált alkotása lett, pedig csak homályos ceruzafoltok láthatók rajta.

Az anonim street art művész, Banksy Girl With Balloon (Lány léggömbbel) című képe 1,2 millió euróért kelt el egy 2018-as árverésen, ám a kép keretébe épített vágószerkezet még ott a helyszínen csíkokra aprítani a mű jelentős részét. A mai napig nem tisztázott, hogy az aukciós ház tudott-e a trükkről, de Banksy az árverés után közölte, hogy szándékos volt a kép felszabdalása, amivel megszületett a Love is in the Bin (Szerelem a kukában) című új alkotás. A kép akkor a legdrágábban eladott Banksy-mű lett, de a képrombolás marketingértékét mutatja, hogy pár évvel később rekordáron, 18,6 millió fontért kelt el a félig elpusztított kép.