Casablanca, Titanic, A szív hídjai – romantikus filmek, amikben elmarad a happy end

A Joseph Gordon-Levitt által játszott főhőst 500 nap ismeretség után kikosarazza élete szerelme, és a fiú kétségbeesetten próbálja megérteni ennek az okát.

Az 1994-es kultfilm főszereplője bár végigsodródik a XX. század második felének amerikai történelmén, csak egy dolog érdekli: hippi szerelme, Jenny, aki meghal AIDS-ben.

F. Scott Fitzgerald regényének adaptációjában egy szanatóriumban kezelt író lejegyzi korábbi szomszédja, a titokzatos milliomos, Jay Gatsby tragikus történetét, aki a húszas évek Amerikájában minden tettét egyetlen dolognak rendeli alá: hogy visszaszerezze fiatalkori szerelmét.

Kertész Mihály klasszikusában a második világháború alatt egy marokkói bár tulajdonosa találkozik régi szerelmével – és annak férjével. A szeretők újra egymásra találnak, azonban a Humphrey Bogart által játszott Rick kénytelen felismerni, hogy szerelmének helye a férje mellett van.

Még ha néha úgy is kívánjuk, hogy bár sose találkoztunk volna egy exünkkel, az összes közös emlékünk kitörlése azért merész húzás lenne. A Jim Carrey és Kate Winslet által játszott pár erre tesz kísérletet.

Azt már sose tudjuk meg, Jack és Rose mennyi idő után mentek volna egymás agyára, ha nem süllyed el a Titanic a fiatal Leonardo DiCaprio által megformált fiúval együtt, de ez a manőver beemelte őket Rómeó és Júlia társaságába, a halhatatlan szerelmesek közé.

Az indiánok közt nevelkedett sápadtarcú Sólyomszem beleszeret egy brit tiszt lányába. Kulturális különbségek, szerelmi háromszög, indiánromatika.

Akkor sem egyszerű egy szerelmi kapcsolatot ápolni, ha a felek minden társadalmi konvenciónak megfelelnek, hát még ha az egyikőjüknek ollók vannak a keze helyén. Tim Burton filmjében Johnny Deppnek és Winona Rydernek nem is sikerül megugraniuk ezt az akadályt.

Egy tiniszerelem sosem egyszerű, főleg, ha annak szereplőit szexuálisan bántalmazták gyerekkorukban.

Ryan Gosling és Rachel McAdams párosa kamaszként találkoznak, egymásba szeretnek, külső nyomásra elválnak egymástól, később újra találkoznak, újra elválnak egymástól, a nő megírja a történetüket, amelyet a film kereteként a férfi felolvas neki egy idősek otthonában.

A világirodalom legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozó könyvének számos filmes és színpadi adaptációja született. A 2012-es változatban épp Hugh Jackmant láthatjuk Jean Valjean szerepében a XIX. századi Franciaországban, ahol a címhez méltón megnyomorított sorsok sorát követhetjük végig.

„Példa nélkül álló zárvány a rendező életművében, mely segített végleg levetni a cinikus revolverhős poros ponchóját” – írta Géczi Zoltán anno a Filmvilágban Clint Eastwoodról és nagyszerű romantikus filmjéről. A könyvadaptáció méltán van ott a legromantikusabb filmek listáján, mely végén nem dübörög a happy end, bármennyire is szorítunk Eastwood és Meryl Streep párosának.