A legfurább hobbik a világon

Az urbex az urban expolration (városi felfedezés) rövidítése, gyakorlóik olyan helyeket keresnek, amelyeket emberek építettek, de mára már elhagyatottak, vagy különböző okokból kifolyólag csak nehezen – vagy sehogy sem – felfedezhetőek. Lehet ez egy elfeledett gyár, kórház vagy lakóház, de a metróalagút vagy egy magas épület teteje is. Olyan életekbe, korokba léphetünk így be, vagy éppen olyan szemszögből láthatunk valamit, amelyekre egyébként nem lehetne lehetőségünk. Utóbbiakat (a metróalagutat és a tetőket) azonban nem javasoljuk, mert szinte mindig illegális a látogatásuk.

Ez egy tipikusan városi hobbi, hiszen gyakorlói leginkább itt próbálhatják ki magukat. A lényeg, minél különlegesebb csatornafedeleket, lefolyófedeleket találni, dokumentálni. A brit Munkáspárt korábbi vezetője, Jeremy Corbyn személyében egy igazi sztár is szokta ezt csinálni, bár a hobbi főleg Japánban hódít, ahol sokkal többféle csatornafedelet találni. És noha azt gondolhatnánk, mindegyik ugyanolyan, a fedélrajongók ezzel könnyen vitába szállnának, és megmutatnák saját felfedezéseiket.

Ez tulajdonképpen a graffiti egy formája, mikor kötött, horgolt „ruhát” kap egy lámpaoszlop, egy tábla, egy fa, esetleg egy szobor. De vannak extrémebb megoldások is, ilyen a videóban látható busz felöltöztetése is, a lényeg, hogy plusz színt csempésszünk a városi szürkeségbe.

Valójában inkább sárpolírozás, de van hivatalos (japán) neve is, ez a Hikaru Dorodango. Nagyon leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy formálnak egy golyót sárból, kivonják belőle a nedvességet, majd különböző finom talajrétegekkel borítják be. Furán hangzik, de igazából elég szép a végeredmény, itt meg is lehet nézni jó párat, nem is gondolnánk alapvetően, hogy ezek „csak” sárgolyók.

Eléggé illegálisan hangzik, és persze sok esetben az is, de nem azoknál, akik otthon, a négy fal között, saját szórakoztatásukra csinálják. Már ha éppen nem egy versenyen kamatoztatják a tudásukat, mert ilyen is van belőle. Sok tudást – és türelmet – kell hozzá összeszedni, ismerni kell hozzá a zárakat, a működésüket, és azt is, hogyan kell a különböző eszközöket használni ahhoz, hogy zárakat nyissunk velük. Kicsit ellentmondva korábbi mondatainknak, egyébként az is nagy előnye, hogy bárhová magunkkal vihetjük a zárat és a felszerelésünket, így szinte bárhol lehet gyakorolni.

Nagyon egyszerű: festék kell hozzá és egy labda. Majd még több festék, és még több, és még több… Mike Carmichael 1977-ben festette be a baseball-labdáját, azóta már 23 ezer réteg festék került rá, a kis labda jól megnőtt, már mintegy 1600 kilót nyom, igazi turistaattrakcióvá vált Carmichaelék környékén. Egy szabály van mindösszesen: mindig más színű festéket kell rá felvinni.

Noodling, mondják az amerikaiak, ahol ez egy viszonylag elterjedt szabadidős foglalkozás. Főként harcsára utaznak a pusztakezes horgászok, de más fajokra is lehet. Általában sekély vízekben szokták, de ennek ellenére veszélyes egy sport, komoly sérüléseket lehet vele szerezni.

Nem az elektromos áramforrásokra és a szelektív gyűjtésükre, hanem a kémiai elemekre gondolunk itt. A cél, hogy a periódusos tábla összes elemét összegyűjtsük. Néhányat könnyű, de vannak olyanok is, amelyeket nehéz összegyűjteni, sőt vannak, amelyek veszélyesek, vagy kifejezetten tilos a birtoklásuk. Nem mindenki arra megy, hogy csak az elemből gyűjtsön tisztán egy bizonyos mennyiséget, vannak, akik azzal is beérik, hogy olyan tárgyakat gyűjtsenek, amik biztosan tartalmazzák az egyiket.

Ez nagyjából annyit jelent, amennyit a nevéből következtetünk. Vasalás extrém helyeken. De tényleg extrémeken: volt, aki ejtőernyőzés közben próbálta meg, más pedig egy szikla szélén, vagy szörfözés közben, és akadt, aki búvárkodás közben (mosógépben is megpróbálhatta volna). A móka 1997-ben indult és még világbajnokságot is rendeztek belőle.

Nem igazán fordítható le jól magyarra, szó szerint hírbombázást jelent. Hasonló a photobombinghoz, mikor valaki kéretlenül beleáll egy fényképbe, csak itt a híradók élő közvetítésébe való bekerülés a cél. Vagyis, meg kell találni azt a helyet, ahonnan egy csatorna élőben közvetít és a háttérben megjelenni, mint aki éppen csak arra jár. Ez az instant 15 másodperces hírnév. Mivel nincsenek ott órákig a stábok az adott helyszínen, így naprakésznek és gyorsnak kell lenni. A hobbi koronázatlan királya Paul Yarrow, aki több százszor került így tévéképernyőre, róla szól ez a videó is. Ő egyébként azt mondja, azért akar minél többször felbukkanni a háttérben, hogy ezzel mutassa, a tévék csak a vonzó embereket engedi képernyőre.

Végül is mindig kéznél van, és a tárolása se vesz el sok helyet. Az ausztrál Graham Barker 1984-ben kezdte el gyűjteni a köldökszöszét, 20 év leforgása alatt 22,1 grammot sikerült összeszednie belőle.