Még nem regisztráltam

Kult

A legérdekesebb magyarországi állatszobrok, amikkel az utcán találkozhatunk

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Van élet a Csodaszarvason túl: ezt mutatja meg mai válogatásunk, ami az ország legkülönbözőbb részein, utak mentén, parkokban, vagy épp házak közé szorulva hosszú évtizedek óta ácsorgó állatalakokat mutatja be.

De szerinted melyik közülük a legmeglepőbb?

A lista elemeit (bejelentkezés után) a mellettük található nyilakkal vagy drag&drop módszerrel tudod rendezni. Ha véglegesnek érzed a rangsorod, nyomj a Mentés gombra.

5 szavazat.
Vincze Miklós / 24.hu

Vitázó pingvinek

A József Attila-lakóteleppel átellenben megszületett, Száva és Zágrábi utcák közé zárt szocreál tömböket (1955-1958) az Észak-Koreából hazatérő Zöldy Emil álmodta meg, házai közt pedig rövidesen egy érdekes szobor is feltűnt: Boldogfai Farkas Sándor két pingvinje mintha veszekedne egymással.

szapet / Köztérkép

Megérkezett az új lakó

Fürtös György (1939-2010) hosszú pályájának közel négy évtizedét a Zsolnay-gyár tervezőjeként töltötte. Itt sorozatgyártásba kerülő, illetve Nyugat-Magyarország legkülönbözőbb szegleteiben köztérig jutó művei sokszor viszonyítási ponttá váltak (köztük a várbeli Savanyúleves rondella közelében álló díszkút), a pécsi állatkert modern vonalú pirogránit majmáról azonban kevés szó esik. A gyerekeket egy  bőröndön ülve, félig barnán, félig fehéren figyelő alaknak a művész a Megérkezett az új lakó címet adta.

Vincze Miklós / 24.hu

A kiselefánt

Az itthon kútszoborként született munkák körül sokszor előbb a víz, majd a medence tűnt el, egy idő után pedig a megmaradt szobrot is arrébb helyezték: ezt az utat járta végig a lágymányosi lakótelep óvodájának játszóterén valamikor 1965 nyarán megjelent kiselefánt is, amit a Képzőn Borsos Miklós növendékeként tanult Miró Eszter (1935-2006) röviddel harmincadik születésnapja előtt, 1965-ben készített, néhány éve pedig már az Újbudai Humán Szolgáltató Központ kertjét díszíti.

Vincze Miklós / 24.hu

A magányos teknős

Újpest Nagy-Budapest 1950-es létrehozásáig különálló városként létezett, a fővároshoz való csatolása után azonban itt is elindultak a tömeges lakásépítések: így születtek meg 1951 és 1956 közt a Szent László teret körülvevő, később a budavári Hiltont is jegyző Pintér Béla (1925-1992) lakóépületei. Az itt felnőtt gyerekek 1958-tól minden nap találkozhattak a tér közepén Nagy Géza bronz teknősbékájával, amit hosszú időn át egy kagylószerű medence is körbevett.

Dr. Pinczés Sándor / Köztérkép

Nem csúszik többé

Nincsenek szavak a – talán keletnémet gyökerű – műkő elefántos csúszdák legcsinosabb magyar képviselőjére, a Csepeli Papírgyár egykori játszóterén megvalósult párosra. Igaz, a borjú, illetve a hátán hosszú időn át krómacél létrát viselő apja ma már elég furcsán fest az apró kövekkel megszórt földdarab közepén.

A Nemzetközi Gyermekév alkalmából, 1980-ban született alkotás Bolgár Judit (1924-1982) munkája. A nagy elefánt ormányát ismeretlen időben (talán a kétezres évek közepén) lebetonozták, eredeti állapota pedig már csak archív fotókon látható.

Vincze Miklós / 24.hu

Mindent túlélő gólyák

Az újlipótvárosi Visegrádi utca 31. számú háza első látásra úgy néz ki, mintha valaki csukott szemmel ragasztotta volna egymáshoz a város különböző részeiről elemelt épületdarabokat, az összkép azonban mégiscsak bájos lett, főleg, hogy a homlokzatán ma is ott a három gólya, ami már kilencvenhárom éve figyeli a környéket.

A madarak az építtetőre utalnak: a Román Miklós (1879-1945) tervei nyomán született üzemi lakóház ugyanis Vajda Béla gőzmosógyára számára született, a gólyák pedig a tisztaságot jelképezik.

Vincze Miklós / 24.hu

Mackó két keréken

A Honvédelmi Minisztériumtól néhány lépésnyire, a Honvéd tér mentén épp hetven évvel ezelőtt nyitotta meg a kapuit a főtisztek és családjaik otthonául szolgáló társasház, ami a szocreál korszakának jól láthatóan minél tökéletesebb példájaként akart nyomot hagyni a belvárosban.

A szovjet mintára való tervezésnek az 1956-os forradalom vetett véget, az egy fokkal szabadabb levegőnek köszönhetően pedig három évvel később az udvarba költözött Óra Sándor 1954 óta végső helyét kereső rollerező mackója, ami járművén az első egyforintost idéző rajtszámot visel.

Szapet / Köztérkép

Ormány nélküli ormányos

A bőröndös majom miatt korábban említett Fürtös György ötven évvel ezelőtt kék elefántot álmodott a pécsi Kék Virág Óvoda udvarára, ami mostanra kissé hiányos ugyan, a viccesen dobozszerű testén végigvonuló kék virágdíszek azonban szerencsére továbbra is a helyükön vannak. Az ormányt persze lassan jó lenne újra látni, de ne legyünk telhetetlenek.

Deák Hajnalka / Facebook

A földbe süllyedt óriásmacska

Kevés váratlanabb dolog lehet annál, mint amikor az ember hirtelen úgy érzi, mintha egy földhöz lapuló több méteres macska figyelné: ez történhet azokkal, akik a várpalotai Tési-dombon sétálnak, vagy autóznak, hiszen Gyulavári Pál szobrászművész ide álmodta meg az 1981 óta több generáció által is megmászott Játszó macskáját, aminek csak a feje, két mellső mancsa, illetve a hát és farok sziluettje lóg ki a földből.

Csanády / Wikimedia Commons

A molylepke, akinek a szemébe nyúltak

A hosszú időn át a legjobb magyar kortárs alkotók közt emlegetett Melocco Miklós számos alkotótársával – köztük a német megszállási emlékművet és egy sor másik fura alkotást is jegyző Párkányi Raab Péterrel – együtt 1997-re készítette el a szabadság nagyra nőtt, de rövid életű lepkéjét az ég felé tartó fiatalok kőbe vésett csoportját, akiknek az arcát többek közt magáról Meloccóról, a Budapesten elesett szegedi Danner Jánosról, a tizennyolcadik születésnapja után röviddel kivégzett Mansfeld Péterről, illetve Latinovits Zoltánról mintázták. A groteszk ötletből valósággá vált lepke nem láthatott túl sokat az eseményekből, az egyik férfialak épp több ujját is a szemeibe vájja.