Tíz alkalom, amikor örömünkben vagy bánatunkban sírtunk a hokiválogatott meccsén

A finn-lett közös rendezésű világbajnokságon egyszerű volt a képlet: rendes játékidőben, hosszabbításban vagy szétlövéssel, de nyerni kell ahhoz, hogy története során először bennmaradjon az A-csoportban a magyar válogatott. Sofron István a 9. percben közelről lőtt, és vezetést szerzett, amire az NHL-ben légióskodó – a más sportágból ismerősen csengő – Marco Rossi szólógóllal válaszolt. Sofron gondoskodott arról, hogy jó hangulatban teljes az első pihenő, ezért a harmad utolsó percében mesterien ért bele Sebők Balázs lőtt passzába. A második harmadik 5. percében Horváth Milán bombázott hátulról, amiből a kapus semmit nem látott, ezzel már kétgólos volt a magyar előny.  Az ezt követően fölényben játszó Ausztria még a második harmadban kiegyenlített, az állás pedig egészen a rendes játékidő végéig nem változott. A hosszabbításban Sofron nagyon közel volt ahhoz, hogy betaláljon, de a kapus hárított, így jöhetett a szétlövés. A történelmi eredménytől mindössze egyetlen párbajra volt a magyar csapat, de a magabiztos osztrák kapus eszén egyszer sem tudott túljárni, míg a Bálizs Bence ellen kétszer is eredményes volt az ellenfél. Az álomból nem lett valóság Tamperében, de a mutatott játék alapján aligha kérdés, hogy a közeljövőben újra esélyünk nyílik a sosem látott bravúrra.

A 2015-ös divízió I-es világbajnokság úgy alakult, hogy a feljutásért a házigazda Lengyelországgal játszottunk az utolsó mérkőzésen. Mindkét csapat óvatosan kezdett, olyannyira, hogy az első két harmadban nem esett gól. A krakkói csendet Hári János törte meg, amire kevesebb, mint négy perccel a vége előtt válaszolt a lengyel válogatott. Amikor már mindenki hosszabbításra készült elképesztő jelenetsort láthattunk: tizenhárom másodperc volt még hátra a meccsből, és a lengyelek megszerezték a korongot, majd lehozták a kapusukat, de a magyar védekezőharmadban elveszítették a korongot, így Szirányi Bence az üres kapuba passzolt. A helyszínen és a tévék előtt szurkoló magyarok extázisban tomboltak, hiszen Szapporó után ismét feljutott a magyar válogatott az A-csoportba.

A magyar hoki történetének talán legnagyobb áttörését hozta a szapporói divízió I-es világbajnokságon megszerzett, feljutást érő győzelem. A második harmad elején már 3–0-ra vezettünk Vas János, Palkovics Krisztián és Peterdi Imre góljával. Az ukránok a második játékrész végén 43 másodpercen belül kétszer is betaláltak. Ezt követően stabilizálta a védelmét a magyar csapat, a végjáték pedig pokolian izgalmas volt egészen addig, amíg az utolsó percben Ladányi Balázs és Vas Márton kapura nem tört: az akcióból utóbbi gólt szerzett, ezzel beállította a 4–2-es eredmény. Minden magyar hokiszurkoló egyszerre öklözött az égbe: megvan az A-csoport!

Döbbenet és csalódottság a mérkőzés végén a Papp László Sportarénában, pedig minden úgy állt, hogy a magyar válogatott története során harmadszor is feljut az A-csoportba. A feladat az volt, hogy rendes játékidőben győzzük le Nagy-Britanniát, ami természetesen nem egy sétagalopp, mégis már a 4. percben vezetést szereztünk Bodó Christopher révén, az előnyt pedig a harmadik harmadban Erdély Csanád tudta növelni. A vége előtt kilenc perccel szépítettek a vendégek, és harmad végére iszonyatos nyomást helyeztek Vay Ádám kapujára, amit jó a védő- és kapusteljesítménynek köszönhetően bírt a csapat. De tizenhat másodperccel a lefújás előtt Robert Farmer bekotorta a korongot a magyar kapuba. A brit játékosok ünneplését könnyek között nézte minden magyar szurkoló a teltházas csarnokban és a tévék előtt, azonban a meccsnek hivatalosan még nem volt vége, következett a hosszabbítás. Ez viszont már csak Nagy-Britanniának számított, mert ha két pontot szerez, feljut. Így is lett, Magyarország számára pedig maradt a következő évben is a divízió I-es világbajnokság.

A 2023-as A-csoportos világbajnokságnak úgy vágott neki a magyar válogatott, hogy Ausztria és Franciaország ellen lehet reális esélye a győzelemre. Ennek megfelelő szellemiségben hokizott a csapat a franciák ellen, és egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet, illetve nem esett kétségbe sem akkor, amikor vezetést szerzett, sem, amikor kiegyenlített az ellenfél. A rendes játékidő nem volt elegendő a feleknek, a hosszabbításban, három a három ellen pedig már bármi megtörténhet. Szerencsénkre úgy alakult, hogy Erdély Csanád lövése a francia kapusról a tornán végig kitűnő formában játszó Bartalis Istvánhoz pattant, aki nem hibázott. Ezzel válogatottunk megszerezte a modern magyar jégkorong második győzelmet az A-csoportban.

A hokiválogatott a modern magyar jégkorong történetének első A-csoportos győzelmét a klasszisokkal felálló fehéroroszok ellen szerezte meg. Elképesztő tempóban kezdtek a mieink, hiszen már a 11. percben két góllal vezettünk. Fehéroroszország hamar szépített, majd a második harmadban egyenlített, de ez nem törte meg a lendületünket, sőt: először Sebők Balázs, majd Galló Vilmos volt eredményes, ezzel már 4–2-re vezetett a magyar válogatott. A harmadik harmadban végig nyomtak a fehéroroszok, de a kaput nem tudták bevenni, nem úgy, mint Vas János, aki néhány másodperccel a vége előtt, amikor az ellenfél már levitte a kapust, egészpályás gólt lőtt. Sajnos a történelmi győzelem sem volt elég arra, hogy bennmaradjon a magyar válogatott az A-csoportban, de így is felejthetetlen órákat okozott minden szurkolónak.

Kérdés nélkül a 2009-es A-csoportos világbajokság legnagyobb meglepetését okozta volna a magyar válogatott, ha az első fordulóban pontot szerez Szlovákia ellen. Hogy fokozzuk a jelentőségét: ez volt a modern magyar jégkorong történetének első A-csoportos mérkőzése. És finoman fogalmazva sem tűnt távolinak ez az álom, még úgy sem, hogy már a második percben vezetést szereztek a szlovákok. Még a játékrész vége előtt Holéczy Roger egyenlített, de a második harmadban két gyors gólt lőttek északi szomszédaink – elúszni látszott a meccs. Szerencsére a  magyar játékosok nem így gondolták: először Peterdi Imre, majd Sille Tamás volt eredményes, amivel a találkozó állása 3–3-ra módosult.  Nem volt magyar szurkoló, aki ülve bírta volna a nézni az utolsó perceket, mindenki hitte, hogy összejön a csoda, amikor Lubos Bartecko túljárt Szuper Levente eszén, és gólt lőtt. Az ezt követő mérkőzéseken is kikapott a magyar válogatott, így kiesett a divízió I-be.

Sokan a magyar jégkorong történetének egyik legnagyobb pillanatának tartják, amikor az egy évvel korábban átadott teltházas Budapest Sportcsarnokban a C-csoportos világbajnokság utolsó meccsén egy góllal legyőztük a kínaiakat, amivel a kvalifikáltunk a B-csoportba. A feljutáson túl az is hatalmas élmény volt, hogy végre fedett pályán szurkolhatott a közönség a csapatnak, hiszen addig csak kültéri mérkőzéseket rendeztek Magyarországon. Fontos hozzátenni, hogy ekkoriban nyolc-nyolc csapat szerepelt az A- és B-csoportban, tehát Magyarország a „harmadosztályban” elért második helyezésével a világ 18. legjobb csapata lett.

A szapporói és a krakkói feljutásnál biztosan kevésbé volt izgalmas a ljubljanai, hiszen az utolsó, Románia elleni mérkőzés már tét nélküli volt, mivel a csoport többi mérkőzése úgy alakult, hogy mindegy, mit játszunk keleti szomszédunkkal. A lelátón és a pályán is meggyőző volt a magyar fölény, az pedig minden sportrajongónak felemelő élmény volt, hogy az anyaországi és az erdélyi drukkerek közösen igazi hokiünnepi hangulatot varázsoltak a Hala Tivoliban.

Óriási lehetőség előtt állt 2011-ben hazai pályán, a Papp László Sportarénában rendezett divízió I-es világbajnokság utolsó fordulójában a magyar jégkorong-válogatott: ha legyőzi az Olaszországot, újra feljut az A-csoportba. Tíz perc alatt kettővel elhúztak a vendégek, aztán Ladányi Balázs szépített. A második harmad végére újra kétgólos volt a magyar hátrány, viszont a harmadik játékrész remekül alakult: először Sikorcin Ladislav, majd Vas Márton talált be. Mivel a rendes játékidőben nem esett több gól, jöhetett a hosszabbítás. A végletekig feszült volt a hangulat a csarnokban, lélegzetvisszafojtva figyelte mindenki a pályán zajló eseményeket. A hosszabbítás elejére is megmaradt az olaszok emberelőnye, amit kihasználtak. Ha a dráma nem lenne elég, a gól után a játékvezető jelezte, hogy videón is meg kell tekintenie, valóban érvényes-e a találat. A komplett olasz csapat már a jégen volt, 10 ezer hazai szurkoló pedig bízott abban, hogy hátha folytatódik még a meccs – de nem. Az olaszok ünnepeltek, mivel a következő évben az elit-világbajnokságon szerepelhettek, a magyarok összetörtek, hiszen nem sikerült a feljutás hazai pályán.