A legbalhésabb amerikai elnökök

Lehet, hogy csak az élmény frissessége teszi, de visszagondolva úgy tűnik, mintha Trump botrányt botrányra halmozott az elnöki ciklusa alatt. Ez persze ebben a formában nem igaz, de a teljesség igénye nélkül volt itt sajátos járványkezelés a koronavírus idején, BLM-tüntetések, észak-koreai nyitás, nőügyek, és elnökökre korábban soha nem jellemző kommunikáció a Twitteren. A koronát a teljesítményére aztán elnöksége utolsó óráiban tette fel Trump, aki nem volt hajlandó beismerni, hogy 2020-ban vereséget szenvedett Joe Bidentől, így végső próbálkozásként gyakorlatilag felbújtotta a híveit arra, hogy támadják meg a washingtoni Capitoliumot. Azóta még annyi történt, hogy ő lett az első ember az Egyesült Államok történetében, aki valaha elnök volt, és aztán vádat emeltek ellene.

Ha Nixon, akkor Watergate, a huszadik század talán legnagyobb belpolitikai botránya Amerikában. 1972-ben az elnökválasztási kampány során a hivatalban lévő Nixon emberei behatoltak a demokratáknak a Watergate-komplexumban található főhadiszállására, és lehallgató berendezést helyeztek el Larry O’Brien demokrata elnök irodájában. Amikor az ügy kitudódott, Nixon mindent tagadott, az ügy feltárása során viszont – melyben óriási szerepe volt a „Mély Torok” nevű informátornak – kiderült, hogy ő maga rendelte el az akciót. Nixon rövid úton belebukott a Watergate-ügybe és lemondott az elnöki posztról.

Hol is kezdjük? Talán a legfontosabbnál: Bush elnökségéhez kötődik az iraki háború, amibe az elnök azért hajszolta bele az országát, mert állítása szerint Iraknak tömegpusztító fegyverei voltak, amelyek az egész világot fenyegették. Ezekről később kiderült, hogy sosem léteztek. 2005-ben a Katrina-hurrikán pusztítása után országszerte kritizálták a kormány válságkezelését, ekkor mondta azt Kanye West, hogy „George Bush nem törődik a feketékkel”, utalva arra, hogy leginkább New Orleans afroamerikai lakosságát érintette a pusztítás, ők szenvedték meg legjobban a károkat, de nem kaptak megfelelő segítséget. Bushról kiderült az is, hogy az elnöksége alatt, illegális eszközökkel figyeltetett meg állampolgárokat, továbbá szintén ő volt az, aki elutasította a klímaváltozással kapcsolatos tudományos bizonyítékokat és nem tett semmit annak megakadályozása érdekében.

Két évig vezette az Egyesült Államokat Warren G. Harding, ez idő alatt mindent beterített a korrupció, aminek a csúcsa a Teapot Dome-botrány volt. Ez nem szólt másról, mint hogy nagy olajipari cégek vezetői kenőpénzekkel, kamatmentes kölcsönökkel és egyéb ajándékokkal halmozták el a kormány tagjait, cserébe állami földterületekhez férhettek hozzá Wyomingban, ahol óriási haszonnal végezhettek olaj- és gázkitermelést. Miután kisebb wyomingi olajcégek elkezdtek panaszt tenni a gyakorlat ellen, vizsgálat indult, aminek végén Harding belügyminisztere börtönbe is került. A nyilvánosság és az igazságszolgáltatás nyomása egyre jobban megtépázta az elnök egészségét, akit nőügyei miatt a bulvársajtó is rendszeresen zaklatott. Warren Harding végül a ciklusa közepén szívrohamban hunyt el.

A színészből lett republikánus politikus gyümölcsöző regnálást mondhat a magáénak, hogy mást ne mondjunk, ő volt az elnök, amikor az Egyesült Államok végre győzedelmeskedett a nagy hidegháborús ellenfél, a Szovjetunió felett. Ezzel együtt Reagannek is megvoltak a maga botrányai, elég csak az iraki-iráni háborúra gondolni. Az Egyesült Államok fegyverszállítási embargót tartott fenn Iránnal szemben, miközben az iraki felet segítette a konfliktusban, egy ponton azonban amerikai túszokat kellett kimenteni Irán karmai közül. Reagan ezt úgy oldotta meg, hogy megállapodott az irániakkal, és gyakorlatilag a saját embargóját figyelmen kívül hagyva fegyverekre cserélte a túszokat. És ha ez még nem lett volna elég, a bevételt, amit a túszokon túl a fegyverekért kapott az irániaktól, egy az egyben átutalta a nicaraguai jobboldali milíciák számlájára, akiknek a támogatását a Kongresszus korábban megtiltotta. Reagan azt mondta, nem tudott sem a fegyverszállításról, sem a gerillák pénzeléséről, csak később ismerte be hivatalosan, hogy fegyverekre cserélték a túszokat.

Az Egyesült Államok történetének egyetlen elnöke, aki két nem egymást követő ciklusban is hivatalba került. Kisebb fajta csoda ez, ha tisztában vagyunk azzal, milyen sötét  titok derült ki róla a ’84-es kampány során. Ellenfelei kiderítették, hogy Clevelend évekkel korábban megerőszakolt egy Maria Halpin nevű nőt, akitől fia született. A férfi elismerte, hogy ő a gyerek apja, igyekezett is őt támogatni, az anyjával viszont borzalmasan bánt, egy ízben még arra is kényszerítette, hogy írjon egy nyilatkozatot, amelyben „bevallja”, hogy ő csábította el Clevelandet. Maria Halpin mentálisan teljesen tönkrement az őt ért traumák miatt, végül elmegyógyintézetben kötött ki. Az a mai napig nem világos, hogy ehhez Clevelandnek is köze volt-e.

Az ő nevéhez fűződik az egyik leghangosabb, legismertebb botrány a huszadik századi amerikai politikában. Clinton 1995-ben kezdett viszonyt a Fehér Házban gyakornokoskodó, akkor 22 éves Monica Lewinsky-vel. Kapcsolatukat évekig titokban tudták tartani, de 1998-ban végül kitudódott az ügy, és óriási sajtóvisszhangot váltott ki. Clinton mindent tagadott, azóta is egyik legtöbbet idézett mondata, a „nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel”. Ami persze nem volt igaz, eljárás is indult ellene hamis tanúzás, hatalommal való visszaélés és a hivatali eskü megszegése miatt, de végül a Szenátus felmentette, a mandátumát is kitölthette. És bár mindenki Lewsinsky-re emlékszik csak, hozzá kell tenni, hogy Clintont a pályája során több tucat nő vádolta meg szexuális zaklatással.

„Mindenki azt hiszi, hogy az életemet kockáztatom, miközben annyi a dolgom, hogy biztosítsam, hogy senki ne zavarja meg, mikor egyszerre két lánnyal zuhanyozik” – a nyilatkozat egy korábbi titkosszolgálati ügynöktől származik, és érzékletesen körül írja, milyennek kell elképzelni a tragikus körülmények között elhunyt JFK elnökségét. Kennedy nőügyei a mai napig témát szolgáltatnak az arra fogékonyaknak, amit a fenti mellett például David Powers nyilatkozata is alátámaszt, aki az elnök asszisztense volt. Az ő visszaemlékezése szerint a munkaköre egyik fontos eleme volt, hogy megszervezze a találkozókat az elnök és a szeretői között, legyen szó egy gyakornok lányról vagy akár magáról Marilyn Monroe-ról.

Az első republikánus elnök, aki bár csak négy évig irányította az Államokat, eseménydús elnökséget tudhat a magáénak. Elnöki ciklusát végig kísérte az amerikai polgárháború, az Egyesült Államok történetének legnagyobb, legvéresebb belföldi fegyveres konfliktusa. És bár Lincoln és az északiak végül győztesként jöttek ki a harcokból, napokkal a polgárháború lezárása után egy déli merénylő kioltott az életét a Ford’s Theatre-ben. Lincoln neve összeforrt a rabszolgaság eltörléséért folytatott harccal, azt viszont csak kevesen tudják, hogy ő maga sem hitt feltétlenül abban, hogy a feketéket ugyanolyan jogok illetik meg, mint a fehéreket. Igaz, az olyan kijelentéseket, mint a „nem vagyok és nem is voltam amellett, hogy megteremtsük a feketék és a fehérek társadalmi és politikai egyenlőségét”, még az elnöki ciklusa előtt hagyták el a száját. Utolsó nyilvános beszédében már amellett érvelt, hogy legalább azok a felnőtt fekete férfiak kapjanak választójogot, akik harcoltak a polgárháborúban az északiak oldalán.

Thomas Jefferson a mai napig az Egyesült Államok történelmének egyik legnagyobb becsben tartott személye, a hét alapító atya egyike, aki még mielőtt 1801-ben az USA harmadik elnöke lett volna, Franciaországban közreműködött az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának megírásában is. Neki is megvoltak ugyanakkor a saját piszkos ügyei. Bár élete során rendszeresen hangoztatta, hogy a rabszolgaság intézménye szembe megy az emberi szabadságjogokkal, virginiai birtokán összesen nagyjából 600 rabszolgát tartott fogva élete során. És ha ez még nem lenne elég, az amerikai elnökök között az első szexbotrány is vele kapcsolatban robbant ki, amikor azzal vádolták, hogy viszonya van az egyik rabszolgájával, Sally Hemingsszel. Jefferson mindent tagadott, egy 1998-as DNS-vizsgálat ugyanakkor megállította, hogy Hemings gyermekei közül legalább egynek a korábbi elnök volt az apja.