Csak kend be magad naptejjel! Az utazás előtt még menj el pisilni! – mondatok, amikben a szüleinknek igazuk volt

Pedig kicsiként sem a hallásunkra, sem a látásunkra nem lehet panaszunk, azt pedig nehezen mérjük fel, hogy évtizedek múlva majd épp a képernyő bámulásától lesz.

Vagy akkor sem. Vagy akkor még annyira sem, mint amennyire gyerekként ment volna, de az évek előrehaladtával legalább tapasztalatból több áll a birtokunkban ahhoz, hogy megértsük a világ működését.

Na igen, de amikor a gyerekek játszanak, az véresen komoly dolog, miközben felnőttként a véresen komoly dolgokat is vehetnénk játékosabban.

Kegyetlen ezt hallani, mikor mi csak egy tollat nyertünk tombolán, az osztálytársunk viszont családi belépőjegyet a vidámparkba, de felnőttként ennél nagyobb igazságtalanságokkal is meg kell birkóznunk.

Pedig sokak gyermekkori álma válna valóra, ha hó elején az egész fizetésüket csokira költhetnék.

A gyerekekkel szemben még elnézőbbek vagyunk, mikor egy bokor mögé guggolnak, de ugyanez felnőttként több mint aggályos, szóval ha indulás előtt szükségét érezzük, ne ezen az egy percen múljon a következő néhány óránk.

Szégyelljük magunkat és sunnyognánk, de ha nem valljuk be a botlásainkat, segítséget sem kaphatunk, és a bizalomépítéshez sem járul hozzá a titkolózás.

Nehéz és nem mindig éri meg, de ha jelent nekünk valamit az a szó, hogy lelkiismeret, akkor nem érdemes vele hazardírozni.

Közhely, de ezt olyankor felejtjük el leginkább, mikor egészségesek vagyunk.

Leginkább többgyermekes családokban, születésnapok alkalmával kerül elő a mondat.

Kellemetlen a medencébe ugrás előtt összeolajozni magunkat, és ötévesen a bőrrákot is egy kedves kis állatként képzeljük el, de a tűzvörösre égett bőrünk már ekkor is meggyőzhet minket szüleink igazáról.