Vanília, pézsma, rózsa – ezek a leggyakoribb parfüm-illatjegyek

Az igen magasra megnövő, bokorszerű növény illatában keverednek a földes, fás, füstös és bőrre emlékeztető jegyek. Gyakori összetevőként használják, karakterességet ad az adott illatnak, amiben alkalmazzák. A férfi illatok egyik leggyakoribb eleme.

Az édes vagy keserű narancsfa leveleiből kinyert olajat hívjuk nerolinak. Illata édes-virágos, enyhe citrusos elemekkel, így a modern parfümgyártás elengedhetetlen eleme az egyes parfümök fejjegyében alkalmazva.

Már a 14. század óta ismert parfümösszetevő, amit eredetileg az ámbrás cet gyomortartalmából nyertek ki, amely anyag az idővel kellemes, édes illatot árasztott, így sokáig alapvető eleme volt a parfümgyártásnak. A modern technológiáknak köszönhetően, illetve az állatvédelem terjedésével tiltólistára került ennek az összetevőnek az állati eredetű változata, így ma már szintetikus formában, vagy a természetből nyerik ki ezt az aromás összetevőt.

Hasonlóan az ámbrához, jó pár évtizeddel ezelőtt még állati eredetű összetevőként találkozhattunk a pézsmával, amit az afrikai cibetmacska, illetve a pézsmaszarvas mirigyváladékából kinyert anyagok adtak. Ma már a szigorú szabályozáshoz kötött parfümgyártásban nem túl gyakran találkozhatunk ezzel az összetevővel, leginkább csak szintetikus formájában fordul elő. Egyébként illatát tekintve egy puha, púderes dologról van szó.

A jellegzetes illatáról ismert növényt fűszerként, dísznövényként és illóolajként használták az évszázadok során, ám az elmúlt években egyre több parfümnek meghatározó alkotóelemévé vált.

A citrusfélék egyik fajtája, aminek illatanyagát a nem étkezésre használt bergamot narancsból kinyert, keserű olaj adja. Illata fanyar és egyben édes, remek elegyet képez más összetevőkkel, ezzel egy citrusos, izgalmas aromát adva a parfümöknek.

Oudként, mint összetevőként ismerjük, de az arab országokban az agarfa az, melynek gyantában gazdag fájának darabjait füstölőként alkalmazzák fűszeresen intenzív aromája miatt. A parfümgyártásban többnyire kémiai úton előállított oud illatot alkalmaznak, ugyanis a valódi oud, amit az agarfából nyernek ki, rendkívül ritka és drága összetevő. Főleg a keleti országokban népszerű, orientális illat.

Ezt a földes-fás-fűszeres illatáról ismert olajat a pacsuli bokor virágja adja, amely Malajziában és Indiában a legelterjedtebb. Sokoldalú összetevő, leginkább az egyes parfümök alapját képezi, és annak megfelelően, hogy milyen mennyiségben használják, képes megmutatni a zöldebb vagy épp az érzékibb oldalát.

Gyümölcsös fanyarsággal fűszerezi meg az illatokat. Előszeretettel alkalmazzák az illat nyitányában, így jól keveredik más gyümölcsös vagy virágos illatjegyekkel.

Egy izgalmas parfüm-összetevő, amit a mai modern parfümökben előszeretettel alkalmaznak. A perui és brazil borsfákról származó termés rózsaszín színe és édeskés íze az, ami megkülönbözteti a hagyományos, intenzív ízű fekete borstól. Parfümökben alkalmazva fűszeres-virágos és enyhén gyümölcsös aromáiért kedvelik, remekül kombinálható a rózsás illatokkal.

Ez az eredetileg Mexikóban őshonos növény jellegzetes fehér virágain keresztül ontja magából édes illatát. A viktoriánus időkben a tubarózsa a veszélyes élvezetet és az érzékiséget szimbolizálta, így ezt próbálják manapság is megörökíteni ennek az összetevőnek az alkalmazásával a parfümgyártók.

Ez a ráncos, feketeszínű és mandulára emlékeztető alakkal rendelkező összetevőt nem csak a desszertkészítésben, de a parfümgyártásban is előszeretettel alkalmazzák. Gyakran használják vanília helyett, mivel illata a vanília, a mandula, a szegfűszeg és a fahéj aromáinak keverékére emlékeztet. Leginkább a parfümök alapjegyei között találkozunk vele.

Közkedvelt összetevő, amely a legtöbb édes, gourmand illatban megtalálható. Természetes összetevőként a Vanilla Planifolia nevű faj termését használják fel. Ezt többnyire a világ legnagyobb vanília termesztője, Madagaszkár szolgáltatja a parfümipar számára. Mivel süteményekben is előszeretettel használják, így a vanília illat parfümökben hasonlóan édes hatást tud előidézni, és ezáltal képes tompítani az intenzív virágos vagy gyümölcsös aromákat.

Talán az egyik leggyakrabban használt virágos összetevő, aminek használata már több száz évre nyúlik vissza. Több fajtáját alkalmazzák a parfümkészítésben: a damaszkuszi rózsát, amelynek a bolgár, török és szaúd-arábiai fajtái a legismertebbek, illetve a Rosa Centifoliát, amit Egyiptomban, Franciaországban és Marokkóban termesztenek. Intenzitástól függően lehet édes, friss vagy tömény, de minden illatot jellegzetes karakterrel ruház fel.

Ez az igen gyakran alkalmazott virág egyike a legértékesebb parfüm-összetevőknek a világon, ráadásul talán a legkorábban kezdték el parfümökben felhasználni. Zöld, gyümölcsös és friss illata a nőiességet szimbolizálja. A jázminvirág legintenzívebb verziója a sambac (arab) jázmin, ami természetességet és gazdagságot ad bármelyik virágos illatkreációnak.