Chanel, Dior, Balenciaga – világhírű divattervezők a képernyőn

A nem túl fantáziadús magyar cím nem adja át azt, amit az eredeti francia és az angol igen, és ami elárulja, pontosan mire is állítja a fókuszt a 2009-ben bemutatott életrajzi film: ki volt Coco a Chanel előtt? És ki más is játszhatta volna el a divattervező szerepét, ha nem a kétezres években berobbanó francia sztár, Audrey Tautou? Anne Fontaine rendezőnő érdekes korszakot választott Chanel életéből, meglepő módon nem a sokszor, sokféleképen elmesélt befutott éveit mutatja be, hanem gyerekkorától kezdve azt az életutat, hogyan jutott el a már akkor is magabiztos és függetlenségét örökké védelmező Chanel egy kivételes karrier kapujába.

2014-ben nem volt népszerűbb téma a francia mozikban Yves Saint Laurent-nál, két film is készült a tervezőről. Az Yves Saint Laurent kevesebb jelölést kapott (hetet), ám a Saint Laurent-ok csatáját ez a film nyerte: Pierre Niney kapta a legjobb alakítás díját. Pedig a divatőrültek sokat fanyalogtak miatta: hogy merészeli egy korábbi Chanel-modell eljátszani a tervezőt?

2014 az Yves Saint Laurent-ok csatája volt, két életrajzi film is készült Franciaországban a tervezőről.  A francia Oscarnak számító Césaron az azóta tragikusan fiatalon, síbalesetben elhunyt Gaspard Ulliel főszereplésével készülő tarolt a jelölések közt (összesen tízet kapott), ezt az alkotást küldte Franciaország az Oscarra, ám végül nem került fel a szűkített listára.

Roy Halston Frowick neve közel sem épült be annyira a köztudatba, mint Calvin Kleiné vagy Ralph Laurené, holott a hatvanas-hetvenes évek divatjának és New York-i elit partiéletének meghatározó arca volt. Végigjárta a szamárlétrát: kirakatrendezőként kezdte, kalaptervezőként folytatta, a divatvilág térképére akkor került fel végérvényesen, amikor Jacqueline Kennedy az ő pillbox kalapjában tűnt fel férje elnöki beiktatásán. Halston egy csapásra szupersztár lett, fekete garbójával és az őt mindenhová követő modellhordával állandó szereplője a New York-i éjszakai életnek. A féktelen bulizás és a drogok egyre mélyebbre nyomták, egy hibás üzleti döntéssel a cége is kikerült a kezei közül. Elfeledve halt meg HIV-fertőzésben, Ryan Murphy igyekezett egy hatrészes minisorozattal visszahozni a köztudatba, Ewan McGregor pedig remekelt a meleg divattervező szerepében.

A Gucci-ház 2021-ben az év egyik legjobban várt filmje volt, ahol minden adott volt a sikerhez: egy brutálisan erős színészgárdát – Adam Driver, Lady Gaga, Jeremy Irons, Al Pacino, Jared Leto, Salma Hayek – irányíthatott Ridley Scott. Ráadásul a téma is aranybánya: egyrészt a világ egyik legismertebb divatdinasztiájába enged betekintést, másrészt arról a Patrizia Gucciról szól, aki nemes egyszerűséggel lelövette exférjét, Maurizio Guccit. A film végül az év legnagyobb csalódása lett, Scottnak nem sikerült eldöntenie, mit is akar elmesélni pontosan a szövevényes sztoriról.

Az Apple igazi divattervező crossovert csinált a The New Lookkal: bár Christian Dior áll benne a középpontban, feltűnik a híres konfliktusa Coco Chanellel, ahogy az is, hogyan próbáltak boldogulni a második világháború környékén a Párizsban az olyan feltörekvő divattervezők, mint Pierre Balmain, Hubert de Givenchy vagy Cristóbal Balenciaga. A középpontban azonban mégiscsak az áll, miként hozta létre Dior a divattörténeti mérföldkőnek tekinthető kollekcióját, a sorozat címét is adó New Lookot.

Ki mondta, hogy a divatházak történetéből nem lehet true crime-sorozatot csinálni? Az American Crime Story-antológiasorozat hírhedt bűncselekményeket dolgoz fel, a nemrég elhunyt O. J. Simpson esete után azt járta körül, hogyan ölt meg öt embert, köztük a világhírű divatházat alapító Gianni Versacét is 1997-ben egy sorozatgyilkos. A projekt elsőre azzal keltette a legnagyobb hírverést, hogy Penelopé Cruz is feltűnt benne hidrogénszőke hajjal és karakteres akcentussal Donatella Versaceként.

Nem sokkal a 2024 elején megjelenő The New Look előtt a Disney+-on is debütált egy nagyon hasonló alkotás, amelynek egyik mellékszereplője ráadásul az Apple sorozatában is feltűnik: a spanyolok legismertebb tervezője, Cristóbal Balenciaga. Jól érezték, hogy az ő története is megér egy sorozatot: a halász és a varrónő gyermeke előbb Spanyolországban öltöztette a királyi családot és az elitet, majd mindezt hátrahagyva a polgárháború miatt a divat fővárosába ment, itt lett világhírű a spanyol kultúrából építkező ruháival. Balenciaga volt az a művész, aki inkább bezáratta a boltjait, minthogy teret engedjen a konfekciónak. A high fashion halálos sebet kapott – mondta.

Koruk igazi celebpárja lehettek volna, ám Chanel és Sztravinszkij filmes románca inkább beillik fanfictionnek. Bár a divattervező és az orosz zeneszerző titkos afférjáról mindig voltak pletykák, a 2002-ben megjelenő könyv, amely a film alapjául szolgált, fikció. Ebben Chris Greenhalgh színezte kicsit tovább a pletykát arról, hogyan lett Chanel az egyébként nős Stravinszkij szeretője, miközben a férfi felesége súlyos betegséggel küzdött. A film és a könyv kiszínezett valóságában a mindent elsöprő, de eleve pusztulásra ítélt románc mindkét fél művészetére óriási hatást gyakorolt: Sztravinszkij emiatt váltott stílust, Chanelt pedig ez ihlette a legendás parfüm, az No. 5 megalkotására. Nem mellesleg pedig nem más játssza Sztravinszkijt, mint Mads Mikkelsen.

Nem sokkal Audrey Tautou sokkal ismertebb filmje előtt nem más bújt Coco Chanel bőrébe, mint Shirley MacLaine. Míg ő az idősebb, Barbora Bobulova a divattervező fiatalabb változatát játssza, a Christian Duguay által rendezett tévéfilm az egy évvel későbbi mozifilmhez képest sokkal nagyobbat markol, Chanel egész életét bemutatja. Már csak tévéfilmes jellegéből kifolyólag is ez aratott halkabb sikert, azonban néhány jelölést azért így is bezsebelt, MacLaine alakításától például odáig voltak a kritikusok.