Fa lenni, Zöld Sárga, introvertált dal – őszi hangulatot idéző magyar slágerek

Sajnos a zenekar feloszlott (reméljük csak ideiglenesen), de az biztos, hogy a zöld és sárga színekről (is) az ősz jut eszünkbe, még ha az eredeti szerzők egyértelműen másra gondoltak a megírása közben.

„Hogy ez a szerelem nekem nem a május”.

Tehát szeptember, október vagy november.

Hivatalosan szakítós szám, nem őszi zene, de az elmúlás hangulatán gond nélkül osztozik ez a két dolog.

„Lámpát ha gyújtok, még jön rá bogár”.

Azt mondja, olyan jó egyedül. Meg a kutyájával. Ősszel jó kutyát sétáltatni. És egyedül lenni. Ha az ember szeret egyedül lenni. És ha szereti az őszt. Meg a kutyákat.

Márpedig a fákról mi jut eszünkbe? Hát az ősz. (A könnyű asszociáción túl is érdemes hallgatni Devát.)

A nagyon fejlett ország felé tartó nagyon fejlett nő arcába menetszéltől úszó sál mi másra emlékeztethetne minket, mint a nyári napsütést felváltó őszi hónapokra?

Szövegbéli kapcsolódást nem leltünk, de a zene a dallamára szinte már indulunk is csipkebogyót és gesztenyét gyűjteni a közeli rétre.

Ő minden éjjel és reggelente megváltozna, de minden éjjel és reggelente bezárkózna. Tán ha minden éjjel és reggelente azért nem is, viszont az év vége felé közeledve kollektív élménnyé válik a bezárkózás utáni vágyódás.

A holnapba vetett bizalomra emlékeztető nóta. Mikor minden olyan sárgás, barnás, vöröses, akkor jól esik a hallgatás, valamint megnyugtató a gondolat, hogy kettőt pislogunk, és a tavasz is visszatér.

Lágy dallam, eszpresszó, és egy teljesen kiégett, alkoholizmusba hajló férfi kétségbeesett párbeszéde a presszó zongoristájával. Erről nem a nyár jut eszünkbe.