Rajzfilmek azoknak, akik emlékeznek rá, milyen volt, amikor megszakították a Kacsameséket

Sziporka, Csuporka és Puszedli „édesapjuk”, Utónium professzor kísérletezésének hála jönnek a világra. A titkos összetevőket a rajongók egészen biztosan fejből vágják, mi most csak az utolsó elemet elevenítenénk fel, mert az a sorozat mottója is lehetne: „minden, mi jó”.

Aki nem ismerné Dextert, a házukban titkos labort üzemeltető fiatal zsenit, és nővérét, az alkotó elmét nyugodtan dolgozni nem hagyó Diddy-t, annak elég annyit elárulni elöljáróban, hogy Seth MacFarlaine, a Family Guy megalkotója is ezzel a sorozattal indult.

Talán ez volt az első amerikai sorozat, amely a környezetvédelemet a zászlajára tűzte a főszerepben öt tinivel a világ különböző tájairól, és a gyűrűikkel, melyek segítségével manifesztálhatják a bolygó kapitányát, aki a Föld minden gondját egy csapásra megoldja.

A Disney mesemaraton következő ásza, a Dzsungel könyvéből modern környezetbe csöppenő Baluról, aki Indiából elszakadva pilóta lett, és egy embergyerek helyett egy könyökmedvét vesz a szárnyai alá.

A Magyar Televízió szombat délutáni mesemaratonjának másik talán másik legemlékezetesebb sorozata, melyben két (mémológusok szerint) Indiana Jonesról és Thomas Magnum magánynomozóról mintázott mókus (Chip és Dale), két egér (Sziporka és Kvarg Lipót), és egy Zümzüm nevű légy old meg emberek emberek számára is hatalmasnak tűnő rejtélyeket.

Csak annyit mondunk, gumibogyószörp. Bár az ízét talán sosem ismerjük meg, a hatására pattogó csodamacik képe egy életre a retinájába égett mindenkinek, aki gyerekként a szombat délutánokat a tévé előtt töltötte a 90-es évek elején.

A páratlan testvérpár Boci és Pipi életébe nyerhetünk betekintést, akiket rendszeresen megkísért a magassarkút és egyéb női kiegészítőket viselő patás ördög, de ha ez nem lenne elég: a főszereplők szülei emberek. Méghozzá nem akármilyen emberek, hanem arc nélküli, kizárólag a derekuk alatt látszó lábszörnyek. Cartoon Network-féle megőrülés a javából.

Ezt talán nem is kell magyarázni. A rendszerváltás után induló Walt Disney bemutatja talán mai napig legismertebb rajzfilmje. A főszerepben a világ leggazdagabb, de egyben talán legsmucigabb kacsája, Dagobert McCsip és az unokaöccsei: Niki, Tiki és Viki.

A sorozat főszereplője egy becsajozni képtelen pojáca, aki gyakorlatilag a pick up artistok előképének tekinthető. A poénok minőségét Seth MacFarlaine garantálja – bár ide csak bedolgozott.

Ausztráliában játszódik a címszereplő rosszcsont koalakölyök és hasonszőrű barátai csínytevéseivel.

Ennek a sorozatnak hála rengeteg fiatal szembesülhetett még a Jurassic Park előtt azzal a problémával, hogy mit kezdene magával egy dinoszaurusz a modern világban.

A Mickey egér legjobb barátjának saját sorozata, akinek a Disney-dinamikát felborítva nem háziállata egy másik főszereplő kutya, hanem a fi, akit egyedül nevel. A csonka család hétköznapinak nem nevezhető kalandjai szintén a Disney-maraton részeként kerültek műsorra magyarul.

Egy kevésbé vidám történet a déli féltekéről. Ebben a világban már csak egy koala létezik, így minden epizódban meg kell menteni őt, mondjuk, az orvvadászoktól – és egyúttal a fajt is a kihalástól.

Egy könnyed rajzfilmsorozat Doug Dili iskolai hétköznapjairól. Mondjuk, azt még felnőtt fejjel is nehéz felfogni, miért volt kék színű a főszereplő legjobb barátja, a szintén iskolás Szkító Valentin.

Magnus Carlsson svéd animátor sorozata gyakorlatilag olyan, mintha Lars von Trier a filmezés helyett az animációnak szentelte volna az életét, és gyerekeknek csinált volna rajzfilmeket.