A legjobb futballisták, akik soha nem nyerték meg a Bajnokok Ligáját

A Fenomén, aki sokak szerint a valaha volt legjobb lehetett volna – ha 24 éves korában nem megy tönkre a térde. Azt követően már nem volt a világ legjobbja, „csak” a világ legjobb csatára, de a BL-címre így is minden esélye megvolt. A legközelebb 2003-ban járt hozzá, gólt is szerzett az elődöntős párharcban a Juventus ellen, de végül nem jutott a fináléba a Real Madriddal. 2007-ben már a Milan játékosa volt, amikor a milánóiak megnyerték a trófeát, de Ronaldo nem volt a BL-keret tagja így pályára sem lépett a csapat színeiben a sorozatban, hivatalosan nem BL-győztes.

Tizennégy év telt el a Juventus legendájának első és utolsó BL-döntője között. 2003-ban tizenegyesekkel maradtak alul a Milannal szemben, 2017-ben pedig a Real Madrid intézte el őket. A kettő között volt még egy Barcelona elleni finálé, a katalánok simán verték a Juventust 2015-ben, így Buffon számára csak álom maradt a BL-győzelem. A gondolattal valószínűleg már ő is megbarátkozott, tekintve, hogy bár 45 évesen még mindig aktív, a Serie B-s Parma nem az a csapat, ami alkalmas lehet az álom beteljesítésére.

Szokás megfeledkezni róla manapság, pedig a kétezres évek elejének egyik legizgalmasabb, legelegánsabb támadója volt, aki nem egy nagy tornán cipelte a hátán a holland válogatottat. És persze az Arsenalt is, amellyel Anglián belül gyűjtögette is a kupákat, Európában viszont elmaradt az áttörés. 37 éves korában jött el aztán a nagy lehetőség, ám végül úgy alakult, hogy Bergkamp a kispadról nézte végig, ahogy a Barcelona fordít a döntőben az Arsenal ellen és megnyeri a BL 2005/2006-os kiírását.

Tudása alapján bármelyik európai topcsapatba befért volna fénykorában, de hiába vitte volna például a Real Madrid a kétezres évek közepén, pályafutása végéig hűséges maradt az AS Romához. Ami egyúttal azt is determinálta, hogy a BL-győzelemre soha nem volt igazi esélye. Két negyeddöntő a személyes csúcsa, amikor a Roma története legjobb eredményét produkálva a legjobb négyig ment 2018-ban, Totti már nem volt a fedélzeten.

Ha van rossz ütemű klubváltás, akkor azt Ibrahimoviccsal kell illusztrálni. A svéd a legjobb formájában hagyta ott az Intert 2009-ben, hogy az előző szezonban triplázó, a BL-ben is arató Barcelonához igazoljon – hogy egy évvel később épp a volt csapata üsse ki őket az elődöntőben és nyerje meg végül a trófeát. Zlatan pályafutása innentől a BL-trófea hajszolásáról szólt, de nem járt sikerrel sem a PSG-vel, sem a Manchester Uniteddel, sem a Milannal. És mivel a 2022/23-as szezon végén bejelentette visszavonulását, kijelenthető, hogy már soha nem is fog.

A mai napig vita tárgya, hogy vajon megérdemelte-e a cseh középpályás 2003-ban az Aranylabdát. Akik az igenre voksolnak, általában azzal szoktak érvelni, hogy Nedved mindenkit letolt a pályáról abban az évben a tavaszi BL-meccseken. Az elődöntőben az ő gólja biztosította be a továbbjutást a Real Madrid ellen, majd kapott egy sárga lapot, ami azt eredményezte, hogy eltiltás miatt ki kellett hagynia a Milan elleni döntőt. A Juventus nem is bírta el a hiányát. Később főleg Nedved példájából okulva módosította a szabályokat az UEFA, és most már inkább törlik a sárgákat az elődöntők előtt, nehogy véletlenül valaki egy taktikai fault miatt maradjon le élete legfontosabb meccséről.

19 évesen kezdőként lépett pályára a 2006-os döntőben, ahol végül csapata, az Arsenal kikapott a Barcelonától. Amekkora tehetség volt, kevesen hitték, volna, hogy ennél közelebb soha nem kerül a BL-trófeához a későbbi világ- és Európa-bajnok középpályás. Néhány elődöntője még volt az Arsenallal és később a Barcelonával is, de a végső győzelem csak álom maradt. Külön fájdalmas lehet számára, hogy nevelőklubja, a Barcelona éppen azokban az években nem nyerte meg a trófeát, amikor náluk játszott. Az érkezése előtti és a távozása utáni szezonokban viszont egyaránt a katalánok nyerték a BL-t.

Túlzás nélkül a 2010-es évek egyik legjobb csatára, aki az évek során Thierry Henry-t megelőzve a Premier League legjobb külföldi góllövője lett, a BL-ben azonban neki sem volt sikerélménye. Emlékezetes, hogy az utolsó meccse a Manchester Cityben épp a Chelsea elleni BL-döntő volt 2021-ben. Aguero ekkor már nem volt alapember, csereként jött be a döntőben, de ő sem tudott segíteni a csapatának, ami vesztesen hagyta el a gyepet. Ezután a Barcelonához igazolt, de szívproblémái miatt néhány hónap múlva fel kellett hagynia a profi sporttal.

A ma már politikusként feltűnő libériai legenda Afrika egyetlen aranylabdás játékosa, akit a 20. század legjobb afrikai játékosának is megválasztották. A BL-címnek viszont még csak a közelébe sem került. Még bőven a katari uralom előtt játszott a PSG-ben, majd az Aranylabda elnyerésének évében a Milanba igazolt – pechjére épp akkor, amikor a milanóiak első nagy korszaka Sacchival és Capellóval lezárult, az Ancelotti-féle pedig még nem kezdődött el.

A német futball nagy legendáját egész pályafutása során elkerülte a BL-siker, így annak tudatában lépett pályára az 1999-es döntőben a Bayern München játékosaként, hogy 38 évesen megkoronázhatja pályafutását a trófeával. Tíz perccel a meccs vége előtt annak tudatában hagyta el a gyepet, hogy csapata vezet és kézben tartja a meccset. Aztán történt, ami történt, a Manchester United a hosszabbításban fordított, Matthaus pedig BL-cím nélkül vonult vissza.

Nem hiányozhat egy ilyen listáról az az ember, akinek talán a legjobban meggyűlt a baja az ezüst érmekkel a pályafutása során. A német focinak egy kevésbé dicsőséges időszakában volt fény az éjszakában Ballack, de az ő klasszisa sem volt elég ahhoz, hogy finálét nyerjen, sem 2002-ben a Leverkusennel, sem 2008-ban a Chelsea-vel, a Bayern Münchennel pedig még idáig sem jutott. 2009-ben újra döntőzhetett volna a Chelsea-vel, de a londoniak viharos körülmények között búcsúztak az elődöntőben a Barca ellen, amit talán a német középpályás viselt a legrosszabban.

Generációjának egyik legjobb irányítója, aki a spanyol válogatottal mindent megnyert válogatott szinten, a Manchester Cityvel pedig Angliát is dominálta. A BL-ben viszont nem termett neki sok babér. Silva tíz évet húzott le Manchesterben, ez idő alatt a City nem tudta átlépni a saját árnyékát Európában. A legtovább 2016-ban jutott, akkor az elődöntőben a Real Madrid volt a végállomás. A City épp az azt követő évben jutott be története során először a fináléba, hogy a spanyol haza igazolt a Real Sociedadba, ahol a mai napig meghatározó ember.