Nagyfejű verebek, cincogó egerek és sánta kutyák – állatbőrbe bújtatott népi bölcsességek

Rosszabb esetben. Jobb esetben okos enged, szamár szenved.

Bár a mondás azt sejteti, hogy ha egy nem is, de több fecske már képes rá, ez nem igaz. Nem a fecskék csinálják a nyarat, ők is csak haszonélvezői.

A vén kecske pedig meg is nyalja a sót.

És mi van az öszvérekkel?

Erre láttunk már azért kivételt.

Ha disznónak érezzük magunkat, ezzel a mondással védhetjük véleményünk igazát a túlerővel szemben, lúdként pedig bízhatunk a közösség erejében.

A környezetünk valóban sokat elárul rólunk, de nem kell mindig kötni az ebet a karóhoz, még ha a kutyából nem is lesz szalonna.

Tehát jobb ma a biztos kevés, mint a holnapi bőség ígérete – amivel a legtöbb vállalkozó könnyen vitába szállna (ha már ugye madarak, amik szintén szállnak).

Mondjuk ezt olyankor, ha már kezünkben érezzük a sikert, így még fájdalmasabb, ha az élet a fejünknél is nagyobb méretű mancsával lekever egy pofont.

Bár így lenne.

Hát még ha van egy gyémánt félkrajcárja!

Viszont amelyik kutya ugat, az legalább nem harap – bár ez nem egy életbiztosítás.

Ez azokra nézve is megalázó, akiket gyáva, cincogó egerekhez hasonlítanak, és azokra is, akiket egy macskához, aki rettegésben tartja a körülötte élőket. Attól még lehet találó.