Somlói, tiramisu, tikka masala – meglepően új ikonikus ételek

A csirkés tikka masala az indiai étteremek egyik fő attrakciója, pedig nem is indiai, hanem brit, de ott valószínűleg valaki olyan találta fel, aki Indiából, Pakisztánból esetleg Bangladesből származott. Igaz, vannak olyan vélekedések is, miszerint ez egy egy valódi pundzsabi étel.

Ha mégsem, akkor lehet, hogy egy nemrégiben elhunyt glasgow-i, pakisztáni szakácsé, Ali Ahmed Aslamé az érdem, aki elmondás a szerint az 1970-es években készítette el először az ételt.

A levegős belű, ropogós héjú elnyújtott kenyér mindössze 40 éves, 1982-ben született meg. Feltalálója a veronai molnár és pék, Arnaldo Cavallari. Hogy miért jött elő vele? Mert egyre elterjedtebbé vált az országban a francia baguette, ami aggodalomra adott okot az olasz pékek körében. Cavallari mindössze pár hét próbálgatás után állt elő a remek szendvicsalappal.

A lista sok másik szereplőjéhez hasonlóan meglepő, hogy csak az 1950-es évekből származik, hiszen nem áll másból, mint nyers marhahúsból, reszelt sajtból, olívaolajból és citromból. Úgy hírlik, feltalálója a velencei Giuseppe Cipriani, a legendás Harry’s Bar (neki köszönhető a Bellini koktél is) tulajdonosa volt. Azután alkotta meg a carpacciót, hogy Amalia Nani Mocenigo grófnőnek az orvosai előírták, hogy nyers húst egyen. Az étel egyébként, mint látjuk, nem róluk lett elnevezve, hanem a híres reneszánsz festőről, Vittore Carpaccióról.

Azt sokan tudják a sopszka salátáról, hogy szülőföldje Bulgária, azt már kevesebben, hogy szülője a bolgár turisztikai hivatal volt 1955-ben. Nevében a Sop-vidékre utal, színeiben pedig a bolgár zászló trikolórjára a paradicsommal, uborkával, hagymával, paprikával, petrezselyemmel készült étel.

A carbonaráról (ami nem feltétlenül spaggeti), azt gondolhatnánk, ősi étel, hiszen egészen egyszerű a receptje: szalonna, pecorino sajt, tojás és bors. Pedig, noha hasonló ételek voltak korábban is, ez az elnevezés egészen 1950-ig nem volt ismert, a La Stampa egy ekkori cikkében van az első írásos nyoma. Így hát a carbonara mint a szénégetők eledele is inkább lehet legenda, mint valóság.

A legikonikusabb olasz édesség is csak 60 éves?! Igen, bár a 19. században állítólag volt már egy ehhez hasonló étel, amit afrodiziákként fogyasztottak  Trevisóban. A tiramsu legkorábbi receptjét a Vin Veneto 1981. tavaszi számában találták meg (még alkohol említése nélkül), valószínűleg egyébként sem idősebb ennél az étel sokkal, legfeljebb 20 évvel. Az azonban továbbra is rejtély, ki és hogyan találta ki.

A maják még nem ismerték ezt az ételt. 1943-ban négy amerikai katonafeleség látogatott el a mexikói Piedras Negrasban található Victory Clubba, ahol egyes források szerint a főszakács éppen eltűnt, valahol pedig direkt Ignacio Anayát említik, hogy őt kérték meg, vigyen nekik ki valami nassolnivalót. Anaya pedig, akit sok más Ignacióhoz hasonlóan Nachónak becéztek, a konyhában friss olajban kisütött tortillát talált, amit háromszögekre vágott, rakott rá egy kis (colby) sajtot, összeolvasztotta, majd még egy kis jalapeño került a tetejére. Hatalmas népszerűségre tett szert az étel, főleg miután a 1960-as években az USA stadionjainak népszerű ételévé is vált.

A döner kebab, amit Magyarországon leginkább gyrosként emlegetünk, se nem török, se nem görög eredetű, hanem német. Legalábbis az a változata, amit ma ismerünk, szendvicsként. A legelterjedtebb nézet az, hogy az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején török bevándorlók rakták az az addig is készített döner kebabot – paradicsommal, salátával, hagymával, uborkával együtt – laposkenyérbe.

A magyar konyha is tele van ősinek hitt étellel, például a pörköltök is ilyenek, már amit ma ez alatt értünk, 150 éve ugyanis korántsem volt annyira elterjedt a paprika használata. Az 1950-es évek végéhez kötik a somlói galuskát is, mint sok más magyar ételt, aminek a neve egy helyre utal (hortobágyi palacsinta, Budapest bélszín). Úgy tudni, a Gundel főpincérének, Gollerits Károlynak volt az ötlete az étel, vagy legalábbis ő ajánlotta az étterembe újításként, majd az 1958-as világkiállításon nagy hírnevet szerzett a desszert.

Tipikus berlini étel, éppen csak a háború utánról. 1949-ben találta ki Herta Heuwer, aki a hiánygazdaság közepén valahogy curryporhoz jutott, amit összekevert paradicsompürével és pár másik fűszerrel, majd azt előbb főzött majd grillezett virslire öntve – köretként sült krumplival vagy császárzsemlével – szolgálta fel. Az eredeti recept egyébként azóta is titkos.

Noha a pizza eredetét számos legenda és megosztó vélekedés veszi körül, a hawaii pizza esete egészen jól dokumentált. Az 1960-as években találta ki (de itt jön a meglepetés): a görög származású Sam Panopoulos a kanadai Ontario egy településén, Chathamben. A név onnan jött, hogy Panopoulost inspirálta a kínai konyha, valami hasonlót akart készíteni, ami egyszerre édes és sós. Ekkor rakott rá egy sima sonkás pizzára egy Hawaii márkájú ananászkonzervet.