Ki a legvagányabb galaxisőr A galaxis őrzőiből?

A Marvel különösen sok feledhetetlen állatkaraktert adott a világnak, de Mordály egyértelműen az egyik legjobb közülük: a cuki külső és a harcias, kemény belső, és a harci képességek ellentmondásos keveréke egészen ellenállhatatlan. A galaxis őrzői 3-ban az előtörténetét megismerve alighanem még a mostaninál is jobban fogjuk szeretni.

Mantis a csapat fura tagjainak legfurábbika, aki saját furaságának magától értetődő, szégyenmentes voltával mutat példát a világ fura kisgyerekeinek abból, hogyan legyenek bocsánatkérés nélkül önmaguk. Képességei elképesztő menők – és, ami azt illeti, nem kicsit nyomasztók. Naivitása ugyanakkor megejtően cuki.

Peter Quill, a csapat összeverbuválója és vezetője, az apakomplexusát láthatólag a csapatvezetésben-apáskodásában kiélő egykori földlakó a coolság maga: kisfiús is, rosszfiús is, de a szíve mégis a helyén van, az pedig, ahogy szívügyekben bénázni tud, különösen azonosulhatóvá teszi karakterét. Annak ellenére, hogy nincsenek olyan szuperképességei, mint csapattársai közül többeknek, a szorult helyzetekből különös tehetséggel képes kislisszolni, emellett remek vezető. Zenei ízlése pedig megadta a filmek alaphangulatát.

Groot egyszerűen csak zseniális. Az egyetlen mondatnyi szókincs, amiről sokszor annak ellenére is pontosan tudjuk, hogy mit jelent, hogy soha nem változik benne még csak a szórend sem, a különleges testi adottságok, és az, hogy változatos életkorokban is megismerhettük, csak fokozzák rajongásunkat.

Gamora a vagány női szuperhősök egyik legvagányabbika, akit évtizednyi kíméletlenségre okítás sem térített el a helyes útról. Kimagasló képességeit Thanos keze alatt sajátította el, ám az ideológiáit sosem vette át – micsoda gyönyörű párhuzam ez a traumatizált múlt meghaladására. Intuíciója legalább olyan fontos fegyver, mint egyéb, egyértelműbb készségei.

Ő is Thanos örökbe fogadott lánya, hasonló képességekkel és démonokkal, mint Gamora – csak épp Nebula, szegény, kicsit tovább kötődött kínzójához. A „ne ítélj elsőre” tanítás szuperhősfilmes példája, egy efféle listán leginkább karaktere sokrétűsége, ellentmondásos tulajdonságainak izgalmas keveréke miatt esélyes az élvonalra, és a példaképpé válásra.

Kraglin inkább Yondu révén kapcsolódik a csapathoz, s mint ilyen, nem tartozik olyan szorosan a körbe, mint a többiek, pedig karaktere épp alkalmas lenne rá: ugyanaz a kétely nélküli csapatszellem hajtja, mint a többieket.

Bajtársból lett ellenfélből lett bajtárs – ez aztán a karakterfejlődés! Yonduért leginkább a klasszikus bűnöző karaktere miatt lehet rajongani: kemény külső, helyén lévő szív és szándékok.

Némiképp igazságtalan Thort, a vihartörőt, Odin fiát is erre a listára citálni, mégis csak egy istenségről van szó, ráadásul az ő kötelékei sokkal egyértelműbbek a Bosszúállók felé, ám tény, ami tény, Thor egy ideig igenis a galaxis őrzői csapatába tartozott. Mondjuk nem ekkor volt a legfényesebb formájában, és nem is maradt sokáig, de ez nem változtat a tényeken.

Drax első ránézésre az együgyű melák karakterét hozza a csapatba, de ez csak a látszat, ő ennél valójában sokkal összetettebb. Egyfelől a spektrumzavarral élők láthatóságának élharcosa, másfelől Dave Bautista képességeinek ékes példája, és, amit sokan elfelejtenek, eredetileg gyásza tette galaxisszerte ismert pusztítóvá – ez is különösen fontos üzenet. Akaratlanul, de a sztori egyik legfőbb humorforrása.

Cosmo egy szkafanderes űrlabrador, mit kell ezen magyarázni? Nyilván imádjuk.