A Woodstocktól a Summer of Soulig: a legnagyobb hatású koncertfilmek

Dokumentumfilm az 1969-es, esőáztatta kultfesztiválról, a Woodstockról. Akár antropológiai tanulmány is lehetne, annyira pontosan mutatja be azt a kis társadalmat, ami erre a három napra létrejött, és élt erőszak- és zavargásmentesen. A filmnek köszönhetően a Woodstock-életérzésnek ma már történelme, néprajza és mitológiája is van.

Három év kihagyás után tért vissza a Rolling Stones, 1969-ben, egy egyhónapos amerikai turnéval, aminek az utolsó állomásáról készült a Gimme Shelter című doksi. A film megörökítette az elhíresült altamonti koncert tragikus eseményeit és ezzel a rockzene mindkét oldalát megvilágította: a felszabadulást és káoszt is.

Adrian Maben filmjében a Pink Floyd egy teljesen üres, ókori római amfiteátrumban koncertezik éjjel, nappal, kutyával, szobrokkal és római mozaikokkal. Közönség nincs, csak a zenekar. A film atmoszférája pedig épp olyan, amilyet a legendás rockbandához elképzelünk. Mi ez, ha nem art rock?

A The Band búcsúkoncertjét Martin Scorcese örökítette meg. A San Franciscó-i bálteremben a zenéjük élőbb, mint valaha, és az örömzenélések közé beszúrt interjúkban a bandatagok sokat mesélnek a zenekar történetéről. Emellett több tucat számottevő zenész is felbukkant egy-egy dalra, köztük például Bob Dylan, Neil Young, Joni Mitchell és Van Morrison. A folkrock-ódával 16 év után méltó búcsút vettünk egy méltó zenekartól.

A nyolcvanas évek őrületét nem is képezhetné le jobban más, mint a Talking Headsről készült koncertfilm, a Stop Making Sense. David Byrne felejthetetlen táncot lejt egy hatalmas zakóban, a közönség teljes átéléssel bulizik, és az egész show energiája átragyog a képernyőn is. Az már csak ráadás, hogy a kultfilm költségvetését az együttes dobta össze.

A ‘86-os Queen koncertfilm természetesen nem maradhat ki a listánkból, hiszen számunkra talán ez a különlegesebb. A zenekar ebben az évben indult utolsó turnéjára és július 27-én jutott el Budapestre. Aki aznap este ott volt a Népstadionban, sosem feledi az élményt, a Tavaszi szelet pedig talán azóta is Freddie Mercury hangján hallja.

A múltkori MTV Unplugged listánkból kiemelnénk a Nirvana 1993-as koncertjét, ami a klasszikusan zajos zenét játszó bandának egy sokkal visszafogottabb, akusztikus szettje volt. Már világhírű zenekarként léptek színpadra, de inkább kevésbé ismert számokat és feldolgozásokat játszottak. Ez volt Kurt Cobain egyik utolsó fellépése.

1972-ben élő felvétel készült Aretha Franklinről, ahogy elénekli az Amazing Grace-t, a mai napig legtöbb példányban eladott gospel albumot. A film képes visszarepíteni minket az időben, nem egy többezres stadionba, hanem abba a Los Angeles-i templomba, ahol a soul királynője mindenkinek elállította a lélegzetét.

A Homecoming egy intim hangulatú doksi, ahol a színfalak mögött sétálhatunk Beyoncéval a 2018-as Coachellán. Az énekesnő maga írta és rendezte a filmet, ami megörökíti azt az érzelmekkel fűtött utat, amit az ötlet megálmodásától a kulturális mozgalom dübörgéséig megélt. Beyoncé uralja a narrítvát, a kritikusok jogosan zengik, hogy “Beychella forever”.

1969 nyarán nemcsak Woodstockban élték meg elementáris erővel a zene felszabadító hatását, de Harlemben is: az Oscar-díjas Summer of Soul egy olyan eseményről, a “fekete Woodstocként” is emlegetett mesél nekünk, amit nem játszottak a tévék, így fél évszázadon át szinte senki nem tudott róla, mígnem a Roots frontembere, Questlove koncertfilmet nem csinált róla pár éve. Így eddig sosem látott felvételeken láthatjuk Stevie Wondert, Mahalia Jacksont és Nina Simone-t, de legfőképpen azt szenvedélyt, ami a hetvenes évek afroamerikai polgárjogi ellenállását táplálta.