Filmek, amik egyetlen, vágás nélküli jelenetből állnak

Alfred Hitchcock első színes filmje Patrick Hamilton azonos című 1929-es drámáján alapul, amit részben az 1924-es Leopold és Loeb gyilkossági ügy ihletett. A 80 perces thriller egy tetőtéri lakásban játszódik, és úgy tűnik, mintha nem lenne benne vágás. Ez is lett volna a cél, az akkori technikai lehetőségek azonban határt szabtak ennek, a filmtekercsek csak 11 percre elegendő felvételt engedtek. Ez komoly szervezést igényelt, mind a színészektől, mind a kellékesektől, akik folyamatosan rakták arrébb az asztalokat, székeket. Olyannyira próbálták fenntartani az illúziót, hogy egy operatőr lába a forgatás közben el is tört, mégse szakították meg a felvételt.

Alekszandr Szokurov történelmi drámáját egy névtelen orosz narrátor szemszögéből követjük végig, aki a világ egyik legnagyobb művészeti gyűjteményének otthont adó szentpétervári Ermitázs palotát és a város 300 éves történetét járja be szellemként. Ehhez csak egy társra lel közben, „egy európaira”, akiről mindössze annyi derül ki a film közben, hogy francia diplomata volt a napóleoni háborúk lezárásakor. A több mint 2000 színészt és zenészt felvonultató, 96 perces filmet négy éven át fejlesztették, hogy aztán három sikertelen egysnittes felvétel után a negyedik sikerüljön is.

A fiatal spanyol lány ártatlan berlini flörtje egy csaknem halálos kimenetelű bűnügybe, egy bankrablásba fordul át. Erről szól Sebastian Schipper vágás nélkül készült, Ezüst Medvével díjazott filmje, amely nem csak azért hihetetlen alkotás, mert 138 perces, hanem mert közben bejárják fél Berlint is. Háromszor sikertelenül próbálták felvenni, egy lehetőségük maradt 2014 áprilisának egy hajnalán, negyedik próbálkozásra végül sikerült felvenni egyben az egészet. Az egysnittes megoldás különös pluszt ad a városi rohansához, és a film feszültségéhez.

Tarr Béla – többek között – Cserhalmi Györggyel és Kútvölgyi Erzsébettel készült tévéfilmje igazából két jelenetből áll: egy ötpercesből még a főcím előtt, majd egy 57 percesből. A filmben nagyon közelről láthatóak a szereplők, ami segített a technikailag a Shakespeare drámájában rejlő feszültséget és Macbeth paranoiáját ábrázolni.

Az uruguayi Gustavo Hernández kisköltségvetésű horrorfilmje olyan nagy sikert ért el, hogy egy évre rá már elkészült a remake-je is Chris Kentis és Laura Lau rendezésében. A film egy fiatal nőről szól, aki a családi nyaralójukból nem tud kimenekülni, titokzatos erők tarják fogva, a külvilággal is képtelen felvenni kapcsolatot. Az 86 perces film egy fényképezőgéppel készült, és bár olyan, mintha vágás nélkül készült volna, a kamera lehetőségei ezt nem engedték, mivel összesen 15 percet tudtak vele egyhuzamban felvenni.

Alejandro G. Iñárritu fekete komédiája nagy sikert ért el a mozikban és a szakértők körében is, négy Oscarral jutalmazták, köztük a legjobb film díjával. A Michael Keaton főszereplésével készült film olyan, mintha vágás nélkül készült volna, de ez csak a technikai bravúrnak köszönhető, igazából több jelenetből áll.

Nagy felháborodást keltett a norvég Erik Poppe filmje, a premierje után megoszlottak a vélemények arról, szabad-e így bemutatni a történteket. A 93 perces alkotás ugyanis a norvég, utoyai gyerektábort ért 2011-es terrortámadást mutatja be valós időben. A szélsőjobboldali Anders Behring Breivik 69 embert mészárolt le a kis szigeten.

Sam Mendes is egy azon nagynevű rendezők közül, aki vágás nélküli filmet próbált készíteni. Pontosabban olyat, ami úgy tűnik, mintha anélkül forgatták volna le. A dráma a George MacKay által alakított katonát követi, akinek az a küldetése, hogy megakadályozza 1600 brit honvéd lemészárlását Franciaországban.

Az egyik legutóbbi, komolyabb visszhangot kapó ilyen film Philip Barantini alkotása volt, amely egy főszakács egy napját, méghozzá az év egyik legfontosabb napját öleli fel. A 94 percben láthatjuk, ahogy a Stephen Graham által alakított séf az ünnepi szezon miatt túlfoglalt luxuséttermét éppen megfosztják a két csillagos értékeléstől, csapata tele van feszültséggel, plusz közben megjelenik korábbi mentora is egy befolyásos gasztrokritikussal.