Dolgok, amik a Harry Potter-filmekből kimaradtak, de a készülő sorozatban már benne lehetnek

A filmeket látva nem nagyon tudja hova tenni az ember, hogy Harry és ő egy pár lettek a végére. Ginny a filmes változatokban marginális karakter, keveset szerepel, még kevesebbet beszél, valójában teljesen érdektelen. Az eredeti műben viszont amellett, hogy vagány karakter és személyiség, a Titkok Kamrájától kezdve ott van köztük a szikra Harryvel, ami aztán egy győztes kviddicsmeccs utáni ünneplés közben lobban lángra a Félvér hercegben.

És minden, ami itt történik. Fontos helyszíntől fosztottak meg minket a készítők az ötödik részben. Egyrészt így nem derült ki, hogy a második részből Gilderoy Lockhart a varázskórház állandó lakója lett, másrészt nem volt lehetőségünk igazán megismerni Neville szüleinek háttértörténetét sem, akik szintén a Szent Mungóban élik mindennapjaikat – köszönhetően annak, hogy Bellatrix Lestrange-ék a tébolyodásig kínozták őket.

A filmekben kapunk ízelítőt Voldemort gyermekkoráról és azokból az időkből is, amikor a Roxfortba járt. De ez csak a töredéke annak, ami a könyvben szerepelt róla. A Gomoldokat – Voldemort anyjának aranyvérű családját – például teljesen kihagyták a filmes adaptációkból, pedig Rowling komplett fejezeteket szentelt nekik a Félvér hercegben. Olyanokat, amiktől feláll szőr az ember hátán. De Voldemort apjával és Hepzibah Smith-szel is mostohán bántak a forgatókönyvírók.

Tegye fel a kezét, aki nem olvasta a könyveket, a Halál ereklyéinek második részét nézve viszont érthető és logikus volt számára, hogyan jelent meg egyszer csak Dobby a Malfoy-kúriában, hogy megmentse Harryéket, és honnan tudta Aberforth Dumbledore, hogy Harryék épp akkor érkeznek Roxmortsba, amikor érkeztek. Ugye, hogy senkinek! Akik olvasták a könyveket, nekik nem voltak ilyen problémáik, hiszen tudtak az iktertükörről, amit Sirius adott Harrynek korábban.

Aki nem olvasta a könyveket, csak úgy kapkodhatja a fejét a Főnix rendje nézése közben, amikor újabb és újabb szereplők jönnek be a képbe, akik láthatóan fontos szövetségesei a csapatnak, ám egyáltalán nem derül ki róluk, hogy kik ők. Különösen Mundungus Fletchernél kellemetlen ezt látni, akit Harry az ötödik rész óta jól ismer, a vásznon azonban csak az utolsó előtti részben, futólag mutatkoznak be egymásnak. A filmekből továbbá arra sem derül fény, hogy milyen alakban jelenik meg a mumus Mrs. Weasley előtt.

Ide felesleges bármit is írni.

Féregfarkot, azaz Peter Pettigrew-t akkor látjuk utoljára a filmekben, amikor Dobby elkábítja őt a Malfoy-kúrián. Féregfark tragikomikusan összerogy, ehhez képest a könyvben a Voldemorttól kapott ezüst keze fojtja meg őt, mert egy pillanatra átfutott az agyán, hogy megkíméli Harryt. Tragédia, komédia nélkül.

A Kupor család szálát érthetetlen módon teljesen megerőszakolták a Tűz serlegében. Ennek köszönhetően egyáltalán nem tudtunk azonosulni egyik karakterrel sem, cserébe már a film legelején világossá válik, hogy ezúttal ki a rosszfiú. Pedig Kuporék háttérsztorijában rengeteg trauma és rengeteg tanulság van, amit jó lett volna filmvásznon is megmutatni. Már csak azért is, mert az ifjabb Barty Kupor tárgyalótermi jelenetei ezerszer erősebbek az eredeti műben.

Az Azkabani fogolyban egymás után jelennek meg Harry apjának, James Potternek az iskolai barátai: Remus Lupin, Sirius Black, majd Peter Pettigrew. Mind a hárman fontos szereplői ennek a résznek, ahogy az általuk készített Tekergők Térképe is. Ám sem ebben a filmben, sem a későbbiekben nem egyértelműsítik, hogy Jamesszel kiegészülve a fenti hármas adta a Tekergők csapatát, hogy ők készítették a térképet, hogy miért tanulták meg az animágiát, és hogy miért éppen Ágas, Tapmancs, Holdsáp és Féregfark.

A filmekben Dobby és Sipor képviselői a házimanókat. Az eredeti műben nemcsak nekik, de az egész „manótársadalomnak” nagyobb szerepe van, még a roxforti csatában is képviseltetik magukat. A Tűz serlegében a főszereplők betekintést nyernek a manók életébe, Hermione ettől kezdve egyszemélyes harcot folytat a felszabadításukért, de még barátai is kinevetik. A sorozatban érdekes lenne látni, hogyan mutatják be azt, ahogy Hermionén kívül gyakorlatilag mindenki természetesnek veszi egy nekik kiszolgáltatott faj elnyomását és kizsákmányolását.

A Roxfort kopogó szelleme, aki elsősorban Frics esküdt ellensége, valójában azonban senki sincs tőle biztonságban, gyakorlatilag a Roxfort iskolai zaklatója. Mivel szellem, a varázslatok sem nagyon hatnak rá, Dumbledore-on kívül más nem is tudja megzabolázni. A történethez mindenesetre szinte semmit nem tesz hozzá.

Az utolsó részeket leszámítva mindegyik filmbe igyekeztek belerakni egy-egy kviddicsmeccset a készítők, de azok korántsem adják vissza azt, hogy mennyire meghatározó volt a sport a karakterek mindennapjaiban, azt meg pláne nem, hogy milyen konfliktusokat okozott. Gondoljunk csak arra, amikor a fiúk halálosan összevesztek Hermionéval az új seprű miatt, vagy amikor a Weasley-ikrek és Harry összeverekedtek Malfoyjal. És akkor a Világkupa döntőről még egy szó sem esett.