Bár azt hihetnénk, hogy a Harry Potter-univerzumban tényleg csak az a brit színész nem fordult meg, aki nem akart, a tekintélyes szereplőgárda ellenére egészen nagy nevek maradtak ki a varázslóvilágból.
Bár manapság kevésbé éli ez a műfaj a fénykorát, a 2010-es évek közepéig szárnyaltak a mozikban a különböző fiatal felnőtteknek és fiatal felnőttekről szóló filmek, amik nemcsak a mozikban szóltak nagyot, de könyv formájában is rajongók millióit csábították olvasásra.
Újabb remake készül Harry Potter történetéből, egészen pontosan sorozat formájában adaptálják újra J. K. Rowling regényeit. A rajongók elsőre blaszfémiát kiáltottak, utána viszont nyomban beindult a visszaszámlálás. Már csak azért is, mert számos olyan dolog nem került bele a filmekbe, amik élvezetesebbé, mélyebbé, érthetőbbé teszik a történetet.
Nehéz úgy nagyot alkotni, hogy senki ne háborodjon fel rajta – a világirodalom több klasszikusára is igaz ez a kijelentés, nem véletlen, hogy a történelem során egy sor fontos könyvet tiltottak be, égettek el vagy épp daráltak le.
A folytatások gyakran okoznak csalódást, de arra is van példa, hogy felülmúlják az elvárásokat és túlszárnyalják az eredeti filmet.
Nem mondhatjuk, hogy egy film sikere a zenén áll vagy bukik, de az biztos, hogy rengeteget tesz a nézői élményhez a jól megírt zene. Feszültségkeltés vagy érzelmek kifejezése – mind olyan dolgok, amikhez kiváló kifejező eszköz a zene.
A Harry Potter és a Legendás állatok sorozat során csupa olyan lénnyel találkozhatunk, amik aranyosak, érdekesek, vagy éppen mi is menekülnénk előlük.
A sporteseményeken gyakran lehet találkozni kabalafigurákkal, amelyek a nézők szórakoztatásáért, a játékmegszakítások és szünetek érdekessebbé tételéért felelősek. Észak-Amerikában nagy hagyománya van annak, hogy a pálya szélén állatoknak, szörnyeknek vagy bármilyen tárgynak öltözött emberek mulattatják a lelátón ülőket, ezért a klasszikus amerikai sportágak legérdekesebb kabalái közül gyűjtöttünk össze tizenkettőt.
