Nekrofília, nemi erőszak, kannibalizmus – az egyik korai Csipkerózsika-történet maga a horror

Semmiféle hosszú álom és Sleeping Beauty (magyarul Alvó Gyönyörűség) nem kerül szóba, és Táliát nem is egy elátkozott orsó szúrja meg, hanem egy mérgező lenszál fúródik a körme alá, amitől „holtan esik össze”.

Miután a király meggyalázza Tália holttestét, abban mégis képes megfoganni a Nap és Hold nevű ikerpár, akik tündérek segítségével jönnek világra.

Vagy szimplán erőszaktevő, de az tény, hogy egy öntudatlanul fekvő nő ébreszt benne szexuális vágyat, akinek látványától elsírja magát, „leszakítja szerelmük első gyümölcsét”, majd hazatér a királyságba, és a birodalom bajos ügyei miatt nem is gondol a történtekre.

A legtöbb történetben Demóna egy velejéig romlott gonosztevő, és bár Basile meséjében sem válik szimpatikus szereplővé, karakterének indíttatásait valamelyest árnyalja, hogy férjének van egy másik családja is.

A királynak több mint 9 hónap után eszébe jut, hogy egy elhagyatott kastélyban megrontott egy öntudatlan nőt, és visszatér a tett helyszínére – ahol ezúttal ébren találja Táliát, két gyermekük társaságában. Boldogan meséli el a nőnek, hogy s mint történt köztük, amitől csak „barátságukat szorosabb kötelék fűzi össze”.

A tündérek Tália mellére helyezik az újszülött ikreit, de egyszer véletlenül az anyjuk ujját kezdik el szopni, és kiszívják belőle a lenszálat – aminek hatására az addig halott édesanyjuk újra tudatára ébred, és kérdés nélkül azonnal szoptatni kezdi gyermekeit.

A Giambattista Basile meséjének végére írt kétsoros tanulság nagyjából ekként fordítható le:

„Akinek szerencséje van, lefeküdhet az ágyba,
az áldás így is fejére száll.”

Ez mind szép, a jó sorsunkat nem aludhatjuk át, csak kérdés, az szerencsének minősül-e, ami Táliával történik.

Legalábbis a megcsalt feleség erre kéri a szakácsot, azonban annak nincs szíve megölni az ártatlan gyermekeket, így bárányokat tálal helyettük – ezt viszont a királyné nem sejti, miközben arra buzdítja a királyt, hogy egyen csak tovább.

Természetesen azzal a szándékkal, hogy halálra égesse. Tália arra kéri a királynét, hogy egyesével megszabadulhasson a ruháitól – így nyerve magának időt –, majd szeretőjének sikongatása hallatán a király megtalálja őket, és közbelép.

A legtöbb mese így ér véget, csak itt ezt nehéz elképzelni olyan traumák sorozata után, ami a családot érte – Táliát álmában megrontják, gyermekei a magzati korukat egy halott nő hasában töltik, és a király kivégezteti az előző feleségét, hogy a megerőszakolt szeretőjével állhasson oltár elé.