Quentin Tarantino legjobb szövegei

Örülünk, Vincent?

– Olvastad a Bibliát?
– Igen!
– Van benne egy passzus, ami pontosan ideillik. Ezékiel 25, 17. Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek. És majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!

Mikor a körözésen az áll, hogy élve vagy halva, a legtöbbünk csak lepuffantja a fickót hátulról, oszt’ feldobja a hulláját a nyeregbe. De mikor John Ruth, a Hóhér csíp el téged, akkor nem kapsz golyót a hátadba. Mert akit a Hóhér kap el, az lógni fog.

– Akkor a nevek: Barna, Fehér, Szőke, Kék, Narancs, Rózsaszín.
– És miért én vagyok Rózsaszín?
– Azért, mert te egy köcsög vagy.

– Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz.
– Hányan vannak fenn?
– Hárman vagy négyen.
– Az emberünkkel együtt?
– Nem biztos.
– Szóval lehet, hogy öten is vannak odafenn?
– Nincs kizárva.
– Puska kellett volna, baszd meg.

Tudja, Utivich, azt hiszem, ez lett a mesterművem.

Három nappal azelőtt, hogy a japánok elfoglalták a szigetet, nagyapád megkért egy tüzért, aki a légierőnél szolgált, és úgy hívták, Winocki – soha életében nem látta azelőtt –, megkérte, hogy hozza el karon ülő fiának, akit még sosem látott élve, az aranyóráját. Három nappal később nagyapád meghalt, de Winocki megtartotta a szavát. A háború vége után meglátogatta nagyanyádat, és elvitte csecsemő édesapádnak apja aranyóráját. Ezt az órát. És ugyanez az óra volt édesapád csuklóján, amikor lelőtték a gépét Hanoi felett. Elfogták, és vietnámi fogolytáborba került. Tudta, ha a sárgák meglátják az órát, elkobozzák, elveszik tőle. De ő úgy gondolta, hogy ez az óra a te örökséged. És nincs az az isten, hogy az ő fiának az öröksége a sárgák mocskos kezébe kerüljön. Ezért eldugta. Az egyetlen helyre, ahová dughatta, a seggébe. Öt hosszú évig járt ezzel az órával a seggében. Aztán amikor haldoklott vérhasban, nekem adta. És én jártam két évig ezzel a fémkrumplival a seggemben. Aztán több mint hét év után hazajutottam a családomhoz. Most pedig, kis komám, átadom neked az órát.

– Barátom, maga az, akinek nagy a szája, és nagy örömmel elhallgattatnám itt és most, a barátaim előtt. De a kezem halálos fegyvernek minősül. Épp ezért, ha verekedni kezdünk, és én véletlenül megölöm, börtönbe kerülök.
– Mindenki börtönbe kerül, aki kinyír valakit verekedés közben, mert az emberölés.

– Tudod, mi az érdekes Európában? A kis különbségek. Ugyanaz a szar van ott is, de valahogy kicsit más.
– Például?
– Például Amszterdamban bemész egy moziba, és kérsz egy sört. És nem egy papírpohárban basszák oda, hanem üvegpohárban. Párizsban pedig a McDonald’sban is kapni sört. Na, és tudod, hogy hívják a sajtos negyedfontost Párizsban?
– Nem sajtos negyedfontosnak hívják?
– Nem, mert ott nem fontban mérnek. Fingjuk sincs arról, mi az a negyed font.
– Na, és hogy hívják?
– Úgy hívják: Royale sajttal.

– Pai Mei megtanította neked az ötpontos szívrepesztő technikát?
– Persze.
– Miért nem mondtad el?
– Nem tudom. Mert rossz ember vagyok.
– Nem vagy te rossz ember. Csodálatos ember vagy. A kedvenc tanítványom. Bár időről időre jól játszod a hülye picsát.

– Szóval mi a neved, Icy?
– Kaszkadőr Mike.
– Ez a neved, hogy Kaszkadőr Mike?
– Bárkit megkérdezhetsz.
– Hé, Warren, ki ez a tag?
– Kaszkadőr Mike.
– És ki a szar az a Kaszkadőr Mike?
– Egy kaszkadőr.

– Winston Wolfe vagyok. Problémákat oldok meg.
– Hát az van itt.

Tetszik, ahogy megdöglesz, fiam!

Elmondom én, miről szól a Like a Virgin.

– Szép munka, urak! Akár meg is úszhatjuk.
– Mintha nem is ugyanaz a kocsi volna!
– Na, azért most még ne kezdjük el egymás faszát szopni!

A bosszú hidegen tálalva a legjobb. (régi klingon közmondás)

– Mindnyájan hoztok nekem száz náci skalpot, amit száz halott náci fejéről vágtok le! Vagy most szálljatok ki.
(…)
– Nein, nein, nein, nein, nein!

Az a nő megérdemli a bosszút. És mi megérdemeljük a halált.

A bosszú sohasem tisztás. A bosszú erdő, könnyű eltévedni benne. Könnyű elfelejteni, honnan jöttél.

– Mégis mi a franc történt itt?
– Egy pár eszement hippi idejött, és betörtek a házamba.
– Hogyhogy? Ki akarták rabolni?
– Hát, a fene se tudja, mit akartak. Lehet, hogy rabolni, vagy bepörögtek valami rossz anyagtól. A fene se tudja. De meg akartak ölni minket.
– Jézus Mária, ezt komolyan mondja?
– Esküszöm, komolyan. Nem vicc. A barátom meg a kutyája kettőt elintéztek. Hát, én meg egyet meggyújtottam.
– Meggyújtott?
– Igen. Megsütöttem ropogósra.
– Azt hogy csinálta?
– Ha hiszi, ha nem, van egy lángszóróm a szerszámoskamrában.
– A Fourteen Fists of McCluskey-ból?
– Igen! Abból van. Elővettem és működött, hál’ Istennek.
– Na, és mindenki jól van.
– Hát, a hippik, azok nem. Azok nagyon nincsenek jól.

– Jesszuska, kiscsaj! Máris betéptél? Még csak két óra!
– Már kettő?
– Túl sokat tépsz, tudod? Ez kiöli belőled az ambíciót.
– Nem, ha az az ambíciód, hogy tépj és tévézz.

– Csak annyi a dolgod, hogy befekszel ide, és szorongatod ezt a gépet, jó? Majd azt mondom, hogy mutatom az árut a csomagtartóban. Mikor felnyitom, te felülsz és rájuk fogod a gépet.
– Ne bassz már ki, nem lövök le senkit!
– Nem mondtam, hogy lőj le bárkit is. Csak fogod a fegyvert, abból majd értenek.
– Te tök meghibbantál, ha azt hiszed, hogy beszállok ebbe a szutyok csomagtartóba.
– Nem megyünk messze, csak a koreai negyedbe. Nem leszel bent tovább tíz percnél.
– Te, én egy percig se utazok a kibaszott csomagtartóban. Miért nem mehetek elöl veled?
– Mert a siker kilencven százaléka a meglepetés ereje.
– Bocs, de nem ülök a dzsuva csomagtartódba.
– Nem hiszem el, hogy ilyen vagy.

– Majdnem kinyírtál, seggfej! Ha tudom, hogy ilyen vagy, az életbe’ nem dolgozok veled!
– Sokáig ugatsz még, kiskutya? Vagy harapsz is?

– Á, ez egy bingó. Így mondják, ugye? Ez egy bingó?
– Csak annyit kell mondani, hogy bingó.
– Bingó! Nagyon muris. De elkalandoztam.