Pokol kapuja, Csontok kápolnája és fákon lógó babák – bolygónk legijesztőbb helyei

A Tokiótól nagyjából kétórányi autóútra található hely joggal viseli az öngyilkosok erdeje nevet. Az erdőben járőröző önkéntesek évente nagyjából száz holttestre bukkannak, és közbeavatkozásukkal legalább kétszer ennyi életet sikerül megmenteniük.

A Mexikóvárostól nem messze található sziget tele van aggatva játékbabákkal, ami meglehetősen horrorisztikus látványt nyújt – de a mögötte bújó történet sem teszi sokkal vidámabbá. A sziget gondnoka, Don Julián Santana egy csatornába fulladt kislányt talált, majd egy játékbabát is kihúzott a vízből. Állítólag a lány tiszteletére felakasztotta a játékot egy fára, azután sorra egyre többet, míg a férfit 80 éves korában utol nem érte a halál, ugyanazon a helyen, ahol a kislányt találta.

A Velence közelében található aprócska sziget igen terhelt történelemmel bír: 421-ben a barbár invázió elől menekülő esteiek és padovaiak települtek ide – nagyjából 1000 évvel később pedig ki, mikor megtámadták őket. Később pestissel fertőzöttek otthona lett, mígnem újra kihalt Poveglia. 1922-ben elmegyógyintézet épült itt, melynek szadista igazgatója őrültebb volt, mint összes páciense együttvéve.

A Los Angeles-i hotel a fedél nélküliek Mekkájává és a prostitúció melegágyává vált a 70-es, 80-as évekre. A bűnözés bármely formája hétköznapi jelenség volt erre, majd ezt tetézte Elisa Lam esete, mikor 2013-ban rejtélyes körülmények között eltűnt.

Nagyjából 3 ezer méteres magasságban, egy szűk, szalagkorlát nélküli, gyakori esőkkel és köddel nehezített pályán kanyarog a világ egyik legtöbb áldozatát szedő útja – egyes becslések szerint évi két-háromszáz ember marad ott örökre, anélkül, hogy elejétől a végéig érhetne.

A Csernobilhoz legközelebb fekvő várost az atomreaktor felrobbanásakor evakuálták, az ott élők pedig abban a hitben hagyták hátra háziállataikat és értéktárgyaikat, hogy hamarosan visszatérhetnek.

Az 1700-as évek végén a párizsiak úgy határoztak, megtelt temetőik lakóit a város alatti 11 ezer négyzetméteren elterülő katakombarendszerbe telepítik. Az egyébként sem leányregényekbe illő hely renoméjához hozzájárult egy amatőr filmes esete, aki 1990-ben videóra vette az ott található koponyákat, csontokat és falirajzokat. A felvétel végén a férfi meglát valamit, elkezd rohanni és a kamera a földre esik.

A neve sem ígér sok jót. Nemzeti parkot terveztek a helyszínre, de az összes növény elszáradt, így mára egy teljesen elhagyatott várossá vált – állítólag csak sátánisták járnak arrafelé imádkozni, de számos egyéb rémtörténet is kering különös fertőzésekről, gyilkosokról és szellemekről.

A Ragyogás című regényből jól ismert Szépkilátás Hotelről a valóságban sem keringtek sokkal barátságosabb történetek, de Stephen King klasszikusa megpecsételte a hely megítélését.

A név egy 15. században épült kastélyt takar, mely körül vérre menő harcok folytak, mikor az épület gazdátlanná vált. A harcban legyőzötteket tömlöcbe zárták, és szörnyű kínzásoknak vetették alá – a turisztikai szenzáció pedig abban rejlik, hogy állítólag az egykori rabok azóta is ott kísértenek (közülük a legrémisztőbbnek tartott egy Elemental nevű, igen erőszakos, rothadt hús-, és emberszagot árasztó egyed).

Az 1600-as években emelt világítótoronynál először az épület gondnoka vesztette életét, aki festés közben lezuhant a magasból. Őt három kislány holttestének felfedezése követte – ők a szóbeszéd szerint játékvonatokkal játszottak, mikor megfojtották őket. Ezeken túl egy misztikus, kék ruhás férfi szelleméről is szólnak beszámolók; egy Andrew nevű szellemről; furcsa lábnyomokról és vérfagyasztó zörejekről.

A golf szülőhazájának tartott skót kisváros kastélyában letűnt idők szellemei járnak vissza a városi legendák szerint. Lakik errefelé parton sétálgató fehér ruhás nő; imakönyvet hordozó szürke ruhás nő; egy Patrick Hamilton nevű mártír szelleme; valamint a halála után meztelenül a kastély ormára kilógatott Beaton érsek.

Onnan indult, hogy egy temetkezési vállalat vette meg az épületet, majd egyik alkalmazottjuk öngyilkos lett a házban. Állítólag a Joseph nevű férfi szelleme azóta is a házban lakik, és gonosz dolgokat művel az arra járókkal.

Az alig lakott község temetőjéről úgy tartják, hogy a pokol hét kapujának egyike található itt. Előzmény: a 20. század elején egy helyi farmer véletlenül elégette a fiát is tarlóégetés közben, egy másik fiatal fiú holttestét pedig egy fán lógva találták.

A 20. század második felére eső bezárása előtti években már kezdtek megsokszorozódni a különös halálesetek a kórház területén, azóta pedig sátánista rituálék helyszínéül, és kábítószer-függők találkozási pontjaként funkcionál az épület.

A Pol Pot rémuralma alatti népirtás áldozatainak kíván emléket állítani a börtönből lett múzeum, ahol becslések szerint közel 17 ezer ember veszítette életét, akiknek sikolyát a mai napig hallani.

Ferences rendi szerzetesek azt a megoldást találták, miután megtelt a temetőjük, hogy a kápolna falai közé viszik az elhunytakat –azonban a kivitelezéskor érdekes ötletük támadt. Emlékeztetvén a híveket a múlandóságra, a halottak csontjait a falakba és oszlopokba építették.

A türkmenisztáni Darvaza gázkrátert 1971-ben fedezték fel geológusok, amely azóta is töretlenül lángol, de nincs írott bizonyíték a biztos keletkezését illetően. Annyit tudni, hogy tényleg úgy néz ki, mintha a túlvilág legforróbb helyéről nyíló átjáró lenne, ami vonzza a turistákat.