Luxusautó, luxuskaróra, luxustáska – státuszszimbólumok a boldogságunk kifejezéséhez

Magyarországon már egy saját ház vagy lakás birtoklása is sokak számára elérhetetlen cél, hát még egy nyaraló vagy több lakás, amelyekből passzív jövedelem is érkezik.

Egyesek arra is képesek, hogy akár napokig sorban álljanak egy bolt előtt a legújabb modell megszerzésének céljából.

Egy bizonyos pontig akár még költséghatékonyabb is egy drágább táskát megvenni, hisz azt nem kell fél évente lecserélni, de az árak határa itt is a csillagos ég.

A Rolexen kívül is van még néhány márka, amelyek megvásárlására komoly befektetésként lehet tekinteni, és egyes ritka darabok árai akár milliárdos tételekig is rúghatnak.

Persze, fontos a kényelem és a tartósság, de a luxusmárkák darabjainak megvásárlóinál talán fontosabb szempont, hogy az adott brand két lábon járó reklámfelületei lehessenek.

Sajnos a bizsuk itt nem játszanak, mindenképpen valamilyen nemesfém és drágakő kombinációját kell viselnünk magunkon ahhoz, hogy kifejezhessük vele az értékünket.

Vagyis titkár vagy titkárnő, aki a munkaadója helyett tud és elintéz mindent.

Bár egyre jobban kopik ki a divatból, és egy jól felépített LinkedIn-profil többet ér nála, azért ha át tudunk nyújtani egy papírcetlit, amin nyomtatva olvasható a nevünk, munkahelyünk, email címünk és telefonszámunk, azzal még mindig megpróbálhatjuk jelezni, hogy vagyunk valakik.

Nem számít, hogy céges, esetleg hitelből lett vásárolva, a lényeg, hogy minél drágább legyen, ami a sofőrje szerint előjogokat is biztosít számára az utakon.

Mit ér egy luxusautó, ha nekünk kell vezetni? Sokkal menőbb, ha ezt más teszi helyettünk, miközben mi a hátsó ülésen élvezzük a dugót.

Egy egyszerűbb, olcsóbb darab birtoklása is centikkel növelheti a kifelé mutatott önbizalmunkat, az pedig már igazán kevesek kiváltsága, hogy az úszó luxusszállodájukat parkoltathassák egy kikötőben.

Ezzel valóban olimposzi magasságba repülhetünk.