Pinot noir, merlot, cabernet sauvignon – kedvenc vörösbortípusaink

Illatában a piros bogyós gyümölcsök – főként a málna, cseresznye, szilva és eper – jelennek meg, borsos fűszeresség és hosszú utóíz jellemzi. Önállóan és más borokkal házasítva is kiváló. Legtöbbször savignonnal és merlottal keverik, így készül a francia cuvée.

Egy ikonikus vörösbor típus, melyet a gazdag feketeribizli és vanília jegyek, valamint a markáns tanninok jellemeznek. Ez a bor kiválóan érik, és hosszú évekig is tárolható, így még komplexebb ízeket hozva elő.

A merlot egy könnyű és kellemesen gyümölcsös vörösbor, melyet a lágy, bársonyos tanninok és a meggy, eper és szilva jellegzetes ízei tesznek különlegessé. Kiválóan alkalmas a kezdő borrajongóknak, akik szeretnék felfedezni a vörösborok világát.

Gazdag és testes vörösbor, amely gyakran fekete bogyós gyümölcsök, fekete ribizli és fekete cseresznye ízjegyeivel büszkélkedik. A gyümölcsös aromákat elegánsan kiegészítik a fűszeres jegyek, például a fekete bors és a szegfűszeg, ami izgalmas komplexitást kölcsönöz neki.

A pinot noir az elegáns vörösborok királya, melyet a piros bogyós gyümölcsök, például a málna és a vörös cseresznye ízei, valamint a selymes tanninok tesznek egyedivé. Rendkívül érzékeny szőlőfajtáról van szó, és a megfelelő éghajlat és talaj adott kombinációját igényli a legjobb eredmények eléréséhez.

Kiemelkedően fűszeres zamatú bor. A balkáni régióból származik, és a magyar borok között is kedvelt, finom gyümölcsös ízvilága és könnyű testessége miatt. Hazánkban leginkább Szekszárdon elterjedt fajta.

A Kékfrankos borokat többek között magas savtartalom és gyümölcsös ízek jellemzik. A kékfrankos szőlő a legtöbbet telepített fajta ma Magyarországon, magas minőségre és változatos stílusokra képes. A termőterület sajátosságait is jól át tudja adni, valamint egy igazi kárpát-medencei, helyi fajta.

A bikavér két-három bor keverékéből összeállított cuvée. Magyarországon az egri és a szekszárdi borvidéken állítanak elő bikavért.

Az osztrák eredetű zweigelt bor a kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezéséből született. Bora színanyagban gazdag, kissé lila árnyalatú, jellegzetes zamatú, a kékfrankosnál általában lágyabb karakterű, harmonikus.

A portugieser borokat gyakran könnyed, könnyen iható stílus és vörös bogyós gyümölcsös ízjegyek jellemzik, amelyeket inkább fiatalon, frissen érdemes élvezni.