A kegyvesztett zseni – meglepő tények Oppenheimerről, az atombomba atyjáról

Nem tűnik meglepőnek, hogy az atombomba atyja vezette az atombomba létrehozásával megbízott csoportot. Ha azonban hozzátesszük, hogy ezt kommunista szimpatizánsként érte el a második világháború előtti Egyesült Államokban, az már egészen máshogy hangzik.

Az amerikai kormányban sokan szerették volna, ha a hidrogénbombával kapcsolatos munkálatokat folytatják, azonban Oppenheimer bűntudatot érzett a Japánban okozott tömeges civil áldozatok miatt, így nem támogatta a nukleáris fegyverek további fejlesztését. Bizottsága nyíltan ellenezte a hidrogénbomba megépítését, de Harry Truman elnök felülbírálta azt.

Az atombomba mellett az amerikai elméleti fizika atyjának is Oppenheimert tekintik. A nevéről elnevezett Born-Oppenheimer-közelítés az egyik legalapvetőbb kvantumkémiai elmélet, de emellett az asztrofizika, magfizika, spektroszkópia, kvantumtérelmélet, kozmikus sugárzások terén végzett kutatásai miatt is elismerték.

A princetoni Institute for Advanced Study-t azzal a céllal alapították, hogy a világ legokosabb emberei olyan körülmények között dolgozhassanak, ahol nem feltétel a kutatások pontos céljának meghatározása és az eredmények azonnali hasznosulása. Oppenheimer széleskörű természettudományos ismeretei révén 1947-től 1966-ig töltötte be az IAS igazgatói pozícióját, ezzel mai napig ő birtokolta leghosszabb ideig ezt a tisztséget.

Kevesen tudják, hogy Oppenheimer volt az első, aki tanítványaival a fekete lyukak elméletéhez is hozzájárult.

Oppenheimer a német Göttingeni Egyetemen fizikából szerzett PhD fokozata után visszatért az Egyesült Államokba tanítani, és sokakat annyira lenyűgözött a professzor tudása, hogy idővel többszáz fős követőtábor alakult ki körülötte, akik még az öltözködését is lemásolták. „Ő volt az ember, aki nyilvánvalóan megértette a kvantummechanika minden mély titkát, és mégis világossá tette, hogy a legfontosabb kérdések megválaszolatlanok. Komolysága és mély elkötelezettsége ugyanezt a kihívást adta kutató diákjainak is” – így nyilatkozott róla a néhai fizikus, Hans Bethe.

Németül, latinul, görögül, franciául, szanszkritul, hollandul és az anyanyelvén, angolul. Szívesen olvasott eredeti nyelven. Például mikor az első atomkísérletek után meglátta a gombafelhőt, a hindu szentírásban keresett vigaszt: „Tudtuk, hogy a világ már nem lesz ugyanaz. Néhányan nevettek, néhányan sírtak, a legtöbb ember hallgatott. Eszembe jutott a hindu szentírás, a Bhagavad-gíta egy sora. Visnu megpróbálja meggyőzni a herceget, hogy tegye meg a kötelességét, és hogy lenyűgözze, felveszi többkarú alakját, és azt mondja: »Én lettem a Halál, a világok pusztítója«. Azt hiszem, mindannyian erre gondoltunk, vagy így vagy úgy.”

A díj az Egyesült Államok kormányának elnöki kitüntetése, melyre Oppenheimert John F. Kennedy jelölte, azonban mielőtt átadhatta volna a díjat, az elnököt meggyilkolták. 1963-ban Lyndon B. Johnson a következő szavakkal nyújtotta végül át a kitüntetést: „Kennedy elnök egyik legfontosabb tette volt, hogy az Enrico Fermi-díjat Dr. Oppenheimernek ítélte az elméleti fizikához és a tudomány fejlődéséhez való hozzájárulásáért az Amerikai Egyesült Államokban. Nemzetünk számára fontos, hogy állandóan olyan emberek példája álljon előttünk, akik magasra tették a mércét. Ezt a szerepet töltötte be Ön, Dr. Oppenheimer.”

A fiatal fizikust érdekelte az ásványtan, és leveleket írt a New York-i Ásványtani Klubnak, melyekben leírta a kristályszerkezetek és a fény polarizációját érintő elméleteit. A levelek hatására a csoport meghívta Oppenheimert, hogy tartson előadást egyik összejövetelükön, azt azonban nem tudták, hogy levélírójuk mindössze 12 éves. A személyes találkozón ez nem okozott problémát – szereztek a fiúnak egy fadobozt, hogy elérje a mikrofont és megtarthassa az előadást.

Jean Tatlock és Robert Oppenheimer 1936-ban találkoztak Kaliforniában. Viszonyuk azután is folytatódott, hogy Oppenheimer 1940-ben feleségül vette Katherine Pueninget, azonban 1944-ben Tatlock kábítószer-túladagolásban a lakásában elhunyt. Oppenheimer később a „Trinity” fedőnevet használta az első nukleáris fegyverkísérlethez, és sokan úgy vélik, Tatlock tiszteletére nevezte így, aki kedvelte John Donne azonos című versét.

Noha háromszor is jelölték, a díjat egyszer sem ítélték neki oda. Helyette 18 Los Alamos-i kollégája kapta meg, akik szintén az atombombán dolgoztak.

A szélsőbaloldali eszméktől nyíltan elhatárolódott, és soha nem lépett be a pártba, de érzületben kommunista volt. Otthonába rendszeresen meghívta a kommunizmus iránt érdeklődőket, hogy filozófiai vitákat tartsanak; valamint barátnője (későbbi szeretője), Jean Tatlock és felesége, Katherine Puening is erősen kötődtek a baloldali eszmékhez, ami hatott a feltalálóra.