Kínai holdújév, maja világvége, azték napkő – a Gergely-naptártól eltérő időszámítások

Az ortodox kereszténység által használt naptár a Bizánci Birodalomban az 1400-as évek közepéig, Oroszországban egészen 1700-ig érvényes volt. Számítási módja a julián naptáréval megegyező, azzal a különbséggel, hogy itt szeptember elseje volt az év első napja, és az első évet Kr. e. 5509-ben jegyezték fel.

Ki ne emlékezne, hogy 2012. december 21-én megérkezett a Földre az apokalipszis! 12 évvel a világvége után már azt is tudjuk, hogy a ma használt 365 napos ciklusok helyett miért épp 819 napig tartott egy év az ősi civilizáció számításai alapján.

Kr. e. 3761. október 7. vasárnapra esik a zsidó időszámítás kezdete. Az évek és hetek hosszai szinte azonosak a Gergely-naptáréval, de sok apró eltérést találhatunk a ma is használt héber kalendáriummal való összevetéskor.

A muszlimok időszámítása Kr. u. 622. július 16-án kezdődött, mikor Mohamed próféta elhagyta Mekkát. A vallási életben figyelembe vett iszlám naptári év 12 holdhónapból áll, ami valamivel több mint 354 napot tesz ki.

Az ókori egyiptomiak a Nílus folyó áradásához kötötték a 365 napból álló évek kezdetét, azonban különböző számításokon alapuló naptárakat használtak a mezőgazdasági és az adminisztratív teendők elvégzéséhez.

Julius Caesar Róma alapítása után 709-ben (Kr. e. 45-ben) Szoszigenész csillagász segítségével bevezette az új időszámítást, miután azon kapták magukat, hogy egy eredetileg tavaszi ünnep nyárra esett. A holdfázisokon alapuló addigi naptárt szökőnapokkal toldották meg, és a tavaszi napéjegyenlőségtől a következő tavaszi napéjegyenlőségig tartott egy év.

Az ókori görög városállamok egymástól független időszámítása mellett törekedtek egy egységes naptár kidolgozására – ennek egyik kísérlete a Timaiosz nevéhez fűződő, Kr. e. 776-ban induló naptár volt, amely az olimpiákhoz igazodva 4 éves ciklusokra, úgynevezett olimpiászokra osztotta fel az idő haladását.

A Mezopotámia területén érvényes kalendárium sokban hasonlított az ókori egyiptomiak agrárnaptárjához, így az évet itt is 354 napra osztották fel, és megkülönböztették egymástól az éveket, hónapokat, napokat, valamint az órákat, még ha nem is ugyanazon számítások alapján, mint mi.

Bár a legtöbb kelet-ázsiai régióban a hétköznapokban a Gergely-naptárt használják, az ünnepeknél továbbra is a lunaszoláris, tehát a Hold és a Nap ciklusait egyaránt követő naptárakat veszik figyelembe – ilyenkor az évek kezdetét az első újholdhoz igazítják, valamikor a XIII. Gergely pápa által bevezetett naptár szerinti január 21. és február 20. között.

A mai Mexikóváros területén állt azték birodalomban a Tlaloc hegy kiemelkedő fontossággal bírt, ugyanis egyfajta obszervatóriumként használva ehhez viszonyították a Nap járását, és a mai naptár szerint február 23. és 24. közé datálták az újévek kezdetét, amely időszámítás szimbóluma az azték napkő.