Túl jó vagy, meg sem érdemellek, megfojtasz a szeretetteddel – béna szakítós dumák

Nem azt állítjuk, hogy egy párkapcsolat idővel nem tud átformálódni barátsággá, de ezzel a szöveggel szakítani kicsit gyenge.

Kedves tőle.

Hangzik el általában azután, hogy a kimondója már a csillagokat is leígérte az égről, vagy épp akkor, mikor egy pár hónapok óta megrekedt a randizás fázisában, és a másik fél igényt tartana rá, hogy heti egynél többször is beszéljenek.

A ragaszkodásoddal, féltékenységeddel, rigolyáiddal, elvárásaiddal,  feldolgozatlan traumáiddal talán, de a szereteteddel biztosan nem.

Arra van időd, amire szakítasz. Ezért szakítasz. Ez így még logikusnak is tűnik.

És ezen logika mentén azt ugye egy párkapcsolatban nem lehet.

Az önismeret tiszteletreméltó, főleg, ha valaki elkezd azon dolgozni, hogy a jövőben alkalmassá váljon egy párkapcsolatra – ilyenkor csak az vet kérdéseket, hogy a szakítás után egy héttel kinek a kezét fogja volt párunk az Instagramon?

Ez egy jolly joker, mert akár őszinte dolog is következhet a „de” szócska után, viszont gyakran csak egy „…de túl magas/alacsony/kövér/sovány vagy” csap le helyette.

„…és azt a keveset sem szeretném veled tölteni.” Klisé ez is, de az általunk hozzátoldott mondattal legalább őszinte lenne.

Ja, akkor nincs is több kérdés.

Igazság is lehet mögötte, de a szakítás előtti mérlegállításkor nagy valószínűséggel nem ez volt a döntő ok.

Szép, mikor egy pár már szavak nélkül is megérti egymást, de szakításkor azért jól esne, ha a másik is megszólalna – fekete öveseknél az is, ha egyáltalán adnának magukról életjelet.