Rántott húsos szendvics és fotó a Mona Lisánál – így nyaralunk mi

Kovászos uborkával. Ha a magyar nyaralni indul, ezek kötelező elemek a hűtőtáskában, melyeket menet közben is el lehet fogyasztani, de a legautentikusabb egy autópálya melletti pihenőhelyen.

A svédasztal azért van, hogy mindent végig kóstoljunk, amit elénk tesznek, egyébként pénzkidobás lett volna befizetni rá – legalábbis sok honfitársunk szerint biztosan.

Legtöbbünknek van egy ahhoz hasonló története, mikor a családi nyaralás során a nagybácsi élvezettel használva a legotrombább magyar szavakat szidta a pincért a lassúsága miatt – míg ki nem derült, hogy az a bizonyos pincér szegedi, de erről csak a vacsora rendezése után tett említést.

Bögre, kulcstartó, hűtőmágnes, képeslap, kagyló, édesség – szeretteink szinte elvárják, hogyha külföldön járunk, akkor az adott ország zászlójával díszített szuvenírt hozzunk nekik ajándékba.

Hajlamosak vagyunk rá, hogy pihenés helyett programok sorával tűzdeljük tele a naptárunkat, hogy még fáradtabban érjünk haza a nyaralásról, mint ahogy elindultunk.

Az okostelefonok előtt még elő kellett hívatni a nyaralásról készült fotókat, így mikor összegyűlt a nagycsalád, megmutathattuk a Mona Lisáról készült saját képünket – és legalább addig sem kellett politikáról vitatkozni. Ez a jó szokás a mai napig megmaradt, de már az Instagramunkat is telepakolhatjuk ezekkel, vagy levetíthetjük őket karácsonykor a tévén.

A honfitársaink elől. Ha már egyszer külföldre tévedünk, nem szeretnénk felfedni származásunkat, mikor a repülőgépen vagy szálláshelyünk mellett viszonthalljuk anyanyelvünket. Persze bizonyára ez sem csak magyar sajátosság.

Reggel, délben, este. Sajnos sokakat az otthoni hétköznapok sem gátolnak meg ebben, de nyaralás során feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy a kávé mellé lecsússzon egy rövid, a tízórai croissant-t pedig sörrel kísérve fogyasszuk.

Bárhová fújjon minket a szél, a honvágy előbb vagy utóbb feltámad bennünk, és nincs olyan étterem, amit elcserélnénk a sarki kifőzdére.