Skizofrénia, nárcizmus, hisztéria – pszichológiai fogalmak, amiket nem jól használunk

Alig aludtunk, épp lekéstük a buszt, amikor elbotlunk a saját lábunkban, leöntjük magunkat kávéval, és még a telefon is kiesik a zsebünkből, hogy ripityára törjön – ebben az esetben is helyesen használjuk a szót, azonban a stresszmentes élet meggondolatlan kívánság, mert nemcsak negatív, hanem pozitív stressz is létezik, amelyre szüksége van a szervezetünknek, hogy aktívak maradjunk.

Olyankor is használjuk ezt a kifejezést, amikor (akár egy valódi krízishelyzet miatt) nehezebb napjaink vannak, viszont a depressziós állapotban lévőknél sokkal többről van szó, mint átmeneti rossz kedv, és gyakran külső segítség nélkül nem is kezelhető probléma.

Bárkire ráhúzzuk a diagnózist, aki épp nem úgy táncol, ahol fütyültünk, de valójában a nárcizmus egy skála, amely szélsőséges esetben egy súlyos személyiségzavart jelent.

A köznyelv szerint az antiszociális emberek visszahúzódóak, gátlásosak, vagy csak szívesebben töltik egyedül a szabadidejüket, mint nagy társaságban. Na, őket aszociálisnak kellene hívni, mert az antiszociális személyiségzavar alatt a pszichopatákat értjük.

Ha valakinek hatalmas egója van, az egy felfuvalkodott, arrogáns, önző és öntelt alak, miközben az ego semmi mást nem jelent, mint azt, hogy „én” – vagyis a személyiségünk, amit milliónyi tényező alakít életünk folyamán.

Általában azokat hívjuk így, akiknek több elkülönült énjük van, miközben ők disszociatív személyiségzavarban szenvednek. A skizofrének tünetei nagyon eltérőek lehetnek, de a betegség gyakran együtt járhat hallucinációkkal, üldözési mániával és a külvilág irracionális értelmezésével.

Gyakran bélyegzünk valakit OCD-snek, pusztán azért, mert szereti, ha rend van az asztalán, amin szimmetrikusan helyezte el a tárgyait, vagy időnként duplán ellenőrzi, biztosan lekapcsolta-e a sütőt. Az obszesszív-kompulzív zavarban szenvedőknél, vagyis a kényszerbetegeknél viszont ezek a cselekvések már odáig fajulnak, hogy az negatívan hat az életükre, és hiába tudják, hogy felesleges minden induláskor pont tízszer visszamenni az ajtót ellenőrizni, muszáj így tenniük.

A nők egyik „kedvenc” szava, miután az ókori görögök még arra a (sosem létező) jelenségre utaltak vele, hogy a méh vándorol a szervezetben, ami hangulatingadozásokat okoz. Ezzel szemben ma már hisztéria alatt a konverziós zavarra gondolunk, amikor a beteg úgy tapasztal fizikai tüneteket, hogy azokak nem áll a háttérben testi elváltozás.

Önmagában egy negatív esemény még nem egyenlő a traumával, hanem a környezetünk arra adott reakciói és a saját, belső megéléseink döntik el, hogy a jövőből visszanézve traumaként, vagyis sérülésként hordozunk-e egy hétköznapitól eltérő, megrázó emléket.

Azokra az emberekre használjuk, akik megítélésünk szerint furcsán, a megszokottól eltérően viselkednek, pedig a neurózis egy mentális zavar, amit szorongó emberek élnek át.