Csillagom, virágom, kedvesem – így becézzük egymást, ha szerelmesek vagyunk

Birtokos jelző nélkül ez még degradálóbb megnevezés, a szó legszorosabb értelmében.

Rózsám, csillagom, napocskám, fénysugaram, bogyóm, aranyom, tulipánom, virágszálam és a többi.

Varacskos disznóval azért fura, de a mókusom, cicám, galambom, tubicám, csibém, macikám és a malacom egészen gyakoriak.

A kincsem és gyöngyöm is hasonló jelentéssel bír. Nagyjából arra szeretnénk vele utalni, hogy nagyon sokat jelent számunkra a másik.

Nem tudjuk, hogy ki és miért használta először a csecsemő szó egy szinonimáját a szerelmére, de az biztos, hogy ez nem tegnap történt, és az irodalmi szövegek is előszeretettel veszik elő ebben az értelmében is a szót. Külföldi megfelelője a bébi.

Ide sorolnánk a hercegnőm-hercegem párost és az angyalomat is.

Ezeket nem soroljuk fel, és igaz, gyakran viták hevében kedveskedünk egy ilyen megnevezéssel a párunknak, de időnként megütheti a fülünket a villamoson is, ahogyan egy meghitt hangvételben beszélgető szerelmespár azzal a dologgal becézi a másikat, amit a két lábuk között tartanak.

Ha valamit elsózunk, könnyen ránk fogják, hogy szerelmesek vagyunk, de a szerelem valójában inkább édes dolog.

Valódi tartalom nélkül mind közül talán az egyik leggiccsesebb, de ha őszintén hangzik el és nem csak mások előtt promózzuk vele szeretetünk mértékét, kevés ennél szebbet mondhatunk a másiknak.

Társai a lelkem, szívem és mindenem, és ha mélyre merülünk a szavak filozófiai jelentésében, nem biztos, hogy ezek egészséges megnevezések.

Ezeknek is van néhány variációja, és hosszú viták folynak arról, inkább kedves vagy Oidipuszig visszavezethető jelentősége van annak, ha így hívjuk közös gyermekünk másik szülőjét.