Nagy, gyönyörű Cadillac, amiben nincs motor – mit gondol Stephen King a könyvei megfilmesítéséről?

Mikor a magyar származású Frank Darabont megmutatta a forgatókönyvet, az író nem volt tőle elragadtatva: azt gondolta, túl sok benne a beszéd. Utólag azonban hálát adott, hogy ő is részese lehetett a filmklasszikus elkészültének, és az egyik legjobb adaptációnak tartja saját történetei közül.

A történet szerint egy amerikai várost túlvilági lények lepnek el, miután köd borul az egész környékre. Stephen King szerint a könyvnek nincs vége, hanem a „semmibe torkollik”, a 2007-es adaptációt rendező Frank Darabont viszont módosított a befejezésen, amit az író a következő szavakkal üdvözölt: „Fantasztikus volt. És annyira Hollywood-ellenes volt – minden szempontból! Nihilista volt. Ez tetszett. Szóval azt mondtam: csináld csak meg.”

Úgy tűnik, ha Frank Darabont és Stephen King összeáll, abból világsiker lesz, és ezt a Halálsoron adaptációjánál is elismerte az író: el volt tőle ragadtatva, hisz szíve mélyén szentimentalistának tartja magát.

2014-ben King úgy nyilatkozott, hogy a Rob Reiner által rendezett film a kedvenc adaptációja. Amikor először látta, könnyekig hatódott rajta. Annak ellenére, hogy kevés pénzből készült el, vírusként terjedt a film, és az alkotó úgy érzi, hű tudott maradni a könyvéhez.

Stephen King a könyv megírására szinte nem is emlékszik, mert azt drog- és alkoholfüggőségének csúcsán írta. Ettől függetlenül a filmet fantasztikusnak tartja. Egyedüli sérelme, hogy a főszereplőt játszó Dee Wallace-t sosem jelölték Oscar-díjra.

Az első adaptációt tőle szokatlan módon a könyvénél is jobbnak tartotta, noha megjegyezte, nem öregedett olyan jól, mint sok más film. A 2013-mas remake már kevésbé hatotta meg: „Minek, amikor az eredeti olyan jó volt? Úgy értem, hogy az nem egy Casablanca vagy ilyesmi, de igazán jó horrorfilm volt, sokkal jobb, mint a könyv.” Ugyanitt elárulta, ha Lindsay Lohan játszotta volna a főszerepet, és David Lynch vagy David Cronenberg rendezi, akkor más lenne a véleménye.

Eleinte Stephen King még habozott, hogy engedélyezze-e könyve megfilmesítését, de végül a korábban Állj mellém! című adaptációt is rendező Rob Reinerre bízta a filmet – és szerinte a végeredmény egy nagyszerű film lett.

Stephen King szerint a Stanley Kubrick által rendezett film olyan, mint egy nagy, gyönyörű Cadillac, amiben nincs motor. A Shelly Duvall által játszott karaktert egy sikoltozó mosogatórongynak nevezte, Jack Nicholsonról pedig az jutott eszébe a vetítésen, hogy már öt másik filmben látta ugyanezt a férfit. A fő különbséget szimbolikusan annak tartotta, hogy könyve végén a szálloda leég, míg a filmben megfagy.

Az író mindkét filmet egyaránt szereti, de a 2017-es remake felülmúlta várakozásait: „Reménykedtem benne, de arra nem voltam felkészülve, hogy ennyire jó lesz. Ez valami más, ugyanakkor valami olyan, amihez a közönség kötődni fog.”

Az egyetlen olyan adaptáció, melyet Stephen King maga rendezett. A forgatás alatt végig kokainozott, és fogalma sem volt mit csinál. Az eredmény is ennek köszönhető szerinte: egy idióta film, amit végigülsz, aztán ha megkérdezik milyen volt, nem tudsz rá semmit mondani.

A film rendezője rettegett, hogy az író a Ragyogáshoz hasonlóan lesújtó véleménnyel lesz A mumusról, azonban King utólag egy kedves e-maillel örvendeztette meg Rob Savage-t: „Robert, még másnap reggel is a filmedre gondolok.”

A 89-es filmnek bár Stephen King írta a forgatókönyvét az Állattemető című könyvére alapozva, szerinte a főszereplők helyenként merevek, valamint ridegebbek annál, mint ami a körülöttük lévő természetfeletti erőkkel szemben megkülönböztetné őket. A 2019-es változatra azt reagálta: „Ez egy ijesztő film. Vigyázat!”

A film rendezője, Mike Flanagan akkorát dobott a Ragyogás folytatásának szánt könyv feldolgozásakor, hogy még az író Kubrick filmjéről alkotott véleményét is arrébb billentette. King szerint Flanagan remek munkát végzett, és zökkenőmentesen összeforrasztotta a folytatást az 1980-ban megjelent filmmel.

Néhány évvel a film megjelenése után Stephen King úgy nyilatkozott, az összes adaptáció közül ez a legrosszabb, annak ellenére, hogy a történet nem sokban tér el az eredetitől. „De ízetlen. Olyan, mint a menzás krumplipüré.” Ebből kiindulva nem csoda, hogy a 2022-es remake-ről már jobb véleménye volt, és kiforrottabbnak látta benne a karaktereket.

Az első adaptációnak több folytatása és remake-je is született, de Stephen King ezek nélkül se érezte volna, hogy kevesebb az élete. „Igazából az eredetit eléggé szerettem. Szerintem jó munkát végeztek benne.”