Egy amatőr rögbicsapat és a családtagjaik, összesen negyven utas, és öt főnyi személyzet indult repülőgéppel Uruguayból Chilébe 1972 október 13-án. A gép az Andok magas hegyei között balesetet szenvedett. A katasztrófát 33 ember élte túl, ám az igazi megpróbáltatások csak ez után következtek. A roncs 3750 méteres magasságban ért talajt: hó, jég és sziklák végtelenje vette körül. A túlélők közül többen súlyosan megsérültek. A gép szűkös élelmiszerkészlete a legszigorúbb beosztás mellett is csak egy hétig tartott ki. A túlélők látták a keresésükre küldött repülőgépeket, ám azok nem vették észre őket. A túlélők egy ideig megpróbálták az ülések bőr borítását és gyapjúbélést enni, de többen megbetegedtek, ezért megegyeztek abban, hogy ha valamelyikük meghal, a többiek ehetnek a holttestéből. A harmadik hét közepén egy lavina nyolc ember életét oltotta ki. Ekkor három férfi úgy döntött segítséget hoznak, csakhogy egy 4670 méteres hegycsúcs állta útjukat, nekik pedig nem volt felszerelésük és nem értettek a hegymászáshoz. Emberfeletti erőfeszítéssel mégis sikerült átküzdeniük magukat a csúcson, majd tíz nap alatt több mint hatvan kilométert tettek meg az embertelen terepen, mire embereket találtak. A roncsnál maradt túlélőket helikopterrel mentették ki, a negyvenöt emberből tizenhatan élték túl a katasztrófát. Ők eleinte azt mondták, hogy miután kifogytak minden élelemből, növényeken és gyökereken éltek, de világos volt, hogy ott, ahol rájuk találtak semmi sem él meg, ezért bevallották, hogy halott társaikat ették. A legtöbben mélyen vallásos katolikusok voltak, a kannibalizmust halálos bűnnek tartották, de egy pap megnyugtatta őket, hogy az extrém körülmények között elkövetett kannibalizmus miatt nem fognak elkárhozni. Az áldozatok maradványait a baleset helyszínén temették el: tizenöt holttestből jóformán csak a csontok maradtak meg. A kegyetlen történetet feldolgozó film 1993-ban, Életben maradtak címmel került a mozikba.