Robert Downey Jr., Heath Ledger, Ryan Reynolds – a legjobb színészválasztások szuperhősfilmekben

A zűrös múltú Robert Downey Jr. nagyon rizikós választás volt a Marvel Studios részéről, mikor rá osztották Vasember, azaz Tony Stark szerepét, de már 2008-as első Vasember-film bebizonyította, hogy megérte vállalni a kockázatot. Ma már kijelenthető, hogy a Marvel Cinematic Universe sosem válik akkora sikerré, mint amilyen lett, ha nincs ott Downey, aki nemcsak a vásznon, de a színfalak mögött is kellett ahhoz, hogy beköszönthessen a filmes szuperhősök aranykora.

Chris Evans már szerepelt néhány képregényadaptációban (Vesztesek bosszúja, Fantasztikus Négyes 1-2.) mielőtt elvállata volna Steve Rogers, azaz Amerika Kapitány szerepét. A színész sokáig nem is akarta vállalni a felkérést, de szerencsénkre végül meggondolta magát és úgy keltette életre az amerikai lobogóba öltöztetett karaktert, hogy az még a modern korban is releváns és szerethető maradt. Legalább olyan jó választás volt ő, mint Robert Downey Jr.

Ryan Reynolds először a 2009-es X-Men Origins: Wolverine-ben öltötte magára Wade Wilson, azaz Deadpool szerepét. A karakternek akkor szinte semmi köze nem volt a népszerű képregényes figurához, a rajongók utálták. Reynolds viszont nem adta fel, hét évvel később a 20th Century Fox stúdiót kijátszva elérte, hogy a nagyszájú mutáns saját filmet kapjon, ami akkora siker lett, hogy jön a harmadik rész, amiben már Hugh Jackman is ott lesz Rozsomák szerepében!

Az X-Men-filmek között az elmúlt 24 évben akadtak jók és rosszak egyaránt, azonban az a széria vitathatatlan érdeme, hogy már az első részben megtalálták a tökéletes Rozsomákot, méghozzá Hugh Jackman személyében. A kanadai színész összesen 9 alkalommal bukkant fel ebben a szerepben (egyszer csak cameo-ként), és 2024-ben még (legalább) egyszer visszatér, ráadásul a Deadpool és Rozsomák című alkotásban végre magára ölti a karakter klasszikus öltözékét is.

Christopher Nolan Sötét Lovag-trilógiája mind a mai napig az egyik legjobb szuperhősfilm széria, ami nagyban köszönhető annak is, hogy a legendás rendező tökéletesen osztotta ki a fontosabb szerepeket. Sokan először nem értették, hogy miért Heath Ledger kapta meg Batman legnagyobb ellenfelének szerepét, de a tragikusan fiatalon elhunyt színész aztán elhallgattatta a kétkedőket, és feladta a leckét mindenkinek, aki a jövőben még Joker szerepébe bújik.

Amikor a 80-as évek végén kiderült, hogy Tim Burton első Batman-filmjében Michael Keaton alakítja a címszereplőt, sokan felháborodtak, és elképzelhetetlennek tartották, hogy ő legyen a Sötét Lovag. A színész aztán bebizonyította, hogy felesleges volt a károgás. A jelmezben remekül megállta a helyét, de ami még fontosabb: tökéletesen alakította a playboy Bruce Wayne-t, akiről senki nem gondolná, hogy esténként a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást.

Habár két évtized távlatából a páncélos Zöld Manó egy kicsit már viccesnek tűnik az első Pókember-filmben, az viszont kétségtelen, hogy a karakterszínész Willem Dafoe hibátlan választás volt Norman Osborn megformálására. A színész alakítása mind a mai napig a film egyik legjobb része, és az is vitathatatlan, hogy a Willem által életre keltett szuperbűnöző visszatérése elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Pókember: Nincs hazaút igazi kasszasikerré válhasson.

A Frank Miller képregényein alapuló Sin City még 2005-ben, azelőtt készült, hogy a Marvel Studios meghódította volna a mozikat, viszont még ma is az egyik legjobb adaptáció, ami valaha készült. Ez részben annak köszönhető, hogy a rendezők (Miller és Robert Rodríguez) nemcsak elképesztően hűek maradtak az alapanyaghoz, de tökéletesen választottak szereplőket. És Mickey Rourke a drabális, szinte elpusztíthatatlan Marv szerepében egész egyszerűen páratlan volt.

Christopher Reeve először 1978-ban öltötte magára Superman jelmezét (majd ezt követően még 3 alkalommal), és nemcsak a földönkívüli Acélember karakterét ültette át tökéletesen a nagyvászonra, de nagyszerűen alakította a csetlő-botló alteregót, Clark Kentet is. Többek között az ő alakításának is köszönhető, hogy a közel fél évszázados alkotás még mind a mai napig megállja a helyét, és ott a helye a valaha készült legjobb szuperhősfilmek között.

Ugyan nem volt központi karakter egyik Pókember-filmben sem, de aki valaha olvasott hálószövős képregényeket, az biztos, hogy egyet ért velünk abban, hogy a Sam Raimi-féle trilógia egyik legjobb döntése volt, hogy J. K. Simmons kapta meg Jonah J. Jameson szerepét. A színész annyira jól eltalálta a szuperhős iránt olthatatlan gyűlöletet tápláló főszerkesztő figuráját, hogy még a Tom Holland nevével fémjelezte Pókember-filmekbe is visszahozták.