Csigák, rovarok, kakashere – a legbizarrabb dolgok, amiket megeszünk

Bár már rengeteg ország betiltotta a kereskedelmi célú vadászatukat, és a kereslet sem tenné indokolttá ezeknek az állatoknak a meggyilkolását, a fogyasztás népszerűsítése miatt továbbra is találhatunk bálnahús-automatákat Japánban.

Se nem büdös, se nem undorító, se nem növény, se nem állat, se nem baktérium, az elkészítésük sem tűnik kegyetlennek, de mégiscsak van abban valami furcsa, hogy bizonyos fajtáit megesszük, bizonyos fajtái pedig halálos kórokat terjesztenek.

Igen, ezek azok a szerencsétlenek, amiket évszázadok óta elevenen megfőzünk.

Ehhez tényleg kell gyomor: a megosztó étel a szarvasmarha előgyomrából, pontosabban a bendőjéből készül.

Ha legalább nem emlékeztetne arra, ami, talán könnyebb lenne jóízűen enni belőle, de a kakashere pörkölt a látványával sem árul zsákbamacskát.

Ha szeretnénk kimaxolni a perverzitást, készítsünk mellé borjúhúsból pörköltet, és gurítsunk le egy pohár tehéntejet.

A sajtkülönlegességbe a legyek leteszik a tojásaikat, amelyekből kikelnek a peték, hogy az elkészült ételben több ezer lárva szaladgáljon fel-alá, mi pedig megegyük őket.

Amikor egy nyálkás puhatestű előttünk csoszog a járdán eső után, nem az az első gondolatunk, hogy milyen finom falat, a franciák mégis évi 20 ezer tonnát eltüntetnek belőlük, és más nemzetek képviselői is előszeretettel fogyasztják.

Legyen az szöcske, tücsök vagy kukac, állítólag ők a jövő, már ami a fehérjében gazdag és fenntartható táplálkozásunkat illeti.

Ha leküzdjük a furcsa színe, szaga és textúrája miatt érzett viszolygásunkat, állítólag nagyon egészséges, és a szusi nélkülözhetetlen alapanyaga.