Tíz csábító, mégis mérgező gyümölcs és növény

Ez, a Karib-térségben őshonos fa zöldalmaszerű terméssel rendelkezik, mely elfogyasztása könnyedén halálos lehet. Bár íze kellemes, leginkább gyömbérre hasonlít, a mérgezés tünetei nem késlekednek, azonnal észlelhetőek. A kezdeti szájüregi zsibbadás mellé maró, csípő érzés társul, emellett a nyelőcső és a légutak bedagadnak, a nyelőizmok lebénulnak, így a tünetek fulladást eredményeznek. A fa kérgének érintése is veszélyes, a bőrfelület bedagad és hólyagossá válik. Tüzelésre sem alkalmas, füstje vaksághoz vezethet.

A jatropha egy Indiában őshonos növény, melynek számos változata ismert hazánkban, mint például a korallbokor vagy a palackfa. Ezeknek a növényeknek minden része mérgező, ám termése fokozottan az. A toxikus hatás tünetei már egy falat után észlelhetőek. A méreganyagok égő torokhoz, hasi fájdalomhoz, erős hányáshoz vezetnek. A mérgezés eredményeként felléphet kiszáradás, összeomolhat a keringés, emellett károsodhat az idegrendszer és beállhat a halál az ellátatlan betegek esetében.

A több kontinensen megtalálható, csodaszép termésű tiszafa pont olyan mérgező, mint amilyen kellemes látványt nyújt. Bár termésének magköpenye édeskés, az általa övezett mag mérgező. A madarak ezt emésztetlenül ürítik, de emlősként jobb kerülni, mert fogyasztása hasmenéshez, fejfájáshoz, a pupillák tágulásához, valamint remegéshez és kómához, majd halálhoz vezethet.

A kecskerágónak számos fajtája létezik a lombhullatótól az örökzöldig, a cserjétől a kis fáig. Egy azonban mindegyikre egyaránt jellemző: tokterméseik erősen mérgezőek. A termés elfogyasztása veszélyes, alkaloid- és glikozidtartalma miatt hányást, szédülést, hallucinációkat, vese- és májkárosodást okoz, mely tünetek nem rögtön jelentkeznek, ám halálos kimenetelűek is lehetnek.

A Magyarországon védett boroszlán termése mérgező. Míg kérgét a népi gyógyászatban alkalmazták, valamint virága kellemes illatot áraszt, addig mutatós piros terméséből már tíz darab elfogyasztása is halált okozhat. Bár a madarakra ártalmatlan, addig az embereknél hányást, hasmenést, fejfájást, valamint szemviszketést, bőrpírt és duzzanatot eredményez.

A mandula a rózsafélék családjába tartozó csonthéjas gyümölcs, melynek alapvetően két típusát különböztetjük meg, az édeset és a keserűt. Utóbbinak számos felhasználási módja van, többek között a gyógyszeriparban, emellett mandulaolaj készítéséhez vagy a cukrászatban a marcipánkészítéshez is alkalmazzák. A keserűmandula azonban hidrogén-cianidot is tartalmaz, mely a mandula jellegzetes ízét eredményezi, ám egyben méreg is. Kis mennyiségben ez az anyag stimulálja a légzőszervrendszert, valamint javítja az emésztést, viszont nagyobb dózisban halált is okozhat.

Ez a trópusi gyümölcs az ínyenceknek és az extrém ételeket kedvelőknek egyaránt a kedvence lehetne. A krémalmának is nevezett, egzotikus gyümölcs húsának íze átmenetet képez a banán és az ananász között, színe világossárga vagy fehér, emellett igencsak ínycsiklandó. Mindezen túl azonban a gyümölcs belsejében található sötét magok olyannyira mérgezőek, hogy a vegyiparban rovarirtó szerekhez szükséges anyagokat vonnak ki belőle.

Az akiszilva már kinézetre sem egy mindennapi növény. Az óriási, örökzöld fa, melynek termése Jamaica nemzeti gyümölcse, akár kómába is ejtheti a meggondolatlan falatozókat. Bár a gyümölcs húsa ehető, más részei hipoglicint tartalmaznak, mely hányást, hasmenést, eszméletvesztést okoz, végső esetben pedig halálhoz vezet.

Hazánkban számos boltban kapható, így tőlünk sem idegen csemege a kesudió, amelynek feldolgozott formája egészséges és nem véletlenül népszerű. A neve azonban megtévesztő, hiszen ez valójában nem egy csonthéjas dióféle, hanem a kesufa gyümölcsén csüngő mag. A nyers kesudió, valamint annak héja súlyos mérgezést okoz, ami a feldolgozását is nehezíti: ha a héj eltávolítása közben a munkások bőrére anakardinsav jut, az maró hatású.

Sokan kifejezetten szeretik a rebarbarát, de a feldolgozásával nem árt óvatosnak lenni: a növény mérgező leveleit semmilyen formában nem szabad megenni, mivel méreganyaga a főzés során sem semlegesíthető. Bár a halálos dózishoz irreális mennyiséget, több kiló levelet kéne elfogyasztani, már kisebb mennyiségben is okozhat veseelégtelenséget.

Mint a Házipatika írja, a hagyományosan fogyasztott szárrészt is csak akkor szabad csak leszedni, ha már elszíneződött, ami lehet: zöld szárú, zöld húsú, fanyar ízű, nagyon savanyú; piros szárú, zöld húsú, amely savanykás, enyhén kesernyés, és piros szárú, piros húsú is, amely enyhén édeskés ízű.