Zombitűz, vérszopó denevér, Nagy-Britannia – ennyi mindenben kételkedtek régen az emberek

Hosszú ideig pusztán a kanadai folklór részeként tekintettek a látszólag minden kiváltó ok nélkül kialakuló tüzekre, amíg egy 2021-ben publikált tanulmány rámutatott: a föld alatt parázsló, télen visszahúzódó, ám a melegebb idővel újra felbukkanó zombitüzek bőségesen megtalálhatóak az Antarktiszon, Alaszkában és Szibériában.

Stanley B. Prusiner Nobel-díjat kapott a prionok felfedezése miatt, de tudományos körökben sokáig gúnyolódtak rajta – azzal vádolták, csak hírnevet akart magának szerezni a fertőző ágensekkel, melyek egyébként felelősek a Creutzfeldt–Jakob-szindróma és a kergemarhakór kialakulásáért is.

Ahogy a mai napig bizarr jelenségnek számít egy égből aláhulló tehén, még a XIX. századi Amerikában sem feltételeztek több valóságot az űrből lepottyanó kövek mögé. Mára biztosak vagyunk benne, hogy a bolygók és csillagok közti tér nem teljesen üres, és évenként nagyjából 5 ezer tonnányi idegen anyag hullik a bolygónkra.

Egy állat, ami egyszerre hordozza egy hüllő, egy emlős és egy madár tulajdonságait – nem csoda, hogy sokáig mesének hitték a létezésüket, amivel egy ázsiai állatpreparátor próbálta átverni az embereket.

Ha nehezünkre is esik elképzelni, már nem vitás, hogy elképesztően apró élőlényekkel osztoztunk ezen a bolygón. Mikor a mikroszkóp, és ezzel együtt a mikrobiológia atyja, Antonie van Leeuwenhoek a XVII. században megosztotta eredményeit a tudományos közönséggel, azzal vádolták, csak meséket sző ezekről a kicsi állatokról.

Az elnevezést az az óriás vörösfenyő példány kapta, amelyre 1852-ben Augustus T. Dowd medvevadász bukkant rá Észak-Karolinában. Társai először nem hittek neki, így azzal csalta őket oda a fához, hogy azt mondta, megölte a legnagyobb grizzlymedvét, amit valaha látott – majd a körülbelül 90 méter magas, mára kihalás szélén álló fajhoz tartozó fát kivágták.

Ilyen is van, méghozzá Charles Darwin jegyezte le őket a XIX. század elején – előtte viszont nem meglepő, hogy a Közép- és Dél-Amerikában honos faj az európai emberek fejében csak mitikus lényként létezett.

Limey: ezzel a szitokszóval illeték az amerikai tengerészek a briteket, akik a skorbut elleni védekezés miatt citrusféléket, például lime-ot tartottak hajóik fedélzetén a XVIII. században. Ma már tudjuk, hogy a skorbut egy C-vitamin hiány okozta betegség, így a britek a lehető legjobban tették, hogy citrusféléket ettek, még ha az amerikaiak kételkedtek is a módszerben.

Hiába a tengerészek beszámolói, sokáig a képzelet szülöttjeinek tartották a hirtelen, környezetében lévő hullámokhoz képest kiemelkedően magasra törő víztömegeket.

Az ókori Római Birodalom korában az európai kontinensen élők sokasága vitatta Nagy-Britannia létezését – mígnem Julius Caesar megszállás alá vette a szigetet.

Egészen Andrés Ruzo geológus 2011-es látogatásáig a többség azt hitte, hogy a Peruban található Forró folyó csupán az inka legendák szülötte. A Shanay-timpishka, vagyis a Nap által felmelegített folyó márpedig létezik: több mint 6 kilométer hosszú és átlaghőmérséklete 86 Celsius-fok.