Pókokba szurkált véres tűk okozta hányinger egy szűk és zsúfolt repülőn – a leggyakoribb fóbiák

A szorongások egyik jól kitalált egyvelege: a magasság a tériszonyosoknak kedvez, a bezártságtól a klausztrofóbiások érezhetik szörnyen magukat, míg a szociofóbiások és xenofóbok is találhatnak okot a rettegésre repülés közben.

Szépen magyarul tűiszony, tehát az olyan orvosi eljárások okozta, akár ájulásig fokozódó stressz, ahol tűt vagy injekciót használnak.

Tehát a hányástól való félelem. Az érintettek éppúgy félhetnek attól, hogy ők maguk hányni fognak, mintha más fejét kellene fogniuk e tevékenység közben.

A klausztrofóbiásokban a szűk, bezárt terek kelthetnek páni félelmet.

Ide soroljuk a pókoktól, darazsaktól, egerektől, madaraktól, csúszómászóktól és bármilyen állattól való rettegést.

A tűiszonyosokhoz hasonlóan valószínűleg nem az egészségügy területén dolgozók közt találhatjuk a legtöbb hemofóbiást – tehát azokat az embereket, akiket a vér gondolata is kikerget a világból.

Ismertebb nevén tériszony, ami a magasságtól való félelmet jelenti.

Az ettől szenvedők erős szorongást tapasztalnak, ha el kell indulniuk otthonról, zsúfolt járművön kell utazniuk vagy olyan térbe kerülnek, ahonnét úgy érzik, nehezen tudnának kiszabadulni (például mozi vagy színház).

A szociális szorongásos zavarban érintetteken akkor uralkodik el erőteljes szorongás, ha nyilvánosan kell szerepelniük, vagy akár egy nagyobb baráti társaságban megszólalniuk.

A más nemzetiségű vagy etnikumú emberek gerjesztenek félelmet a xenofóbokban, és válthatnak ki belőlük akár paranoid gyanakvást.

A szó eredeti értelmében vett homofóbok olyan mentálisan sérült betegek, akikből a homoszexuális emberek mély szorongást és rettegést váltanak ki. Természtesen heterofóbokra (tehát heteroszexuális emberektől iszonyodókra) és transz- valamint bifóbokra is találhatunk példát (akik a transzexuális és biszexuális emberektől félnek).