Tíz egykor hasznos eszköz, ami mára teljesen eltűnt az életünkből

A régi szép idők, mikor még külön eszközt kellett magunknál hordani, ha zenét szerettünk volna hallgatni út közben. Walkman, Discman, MP3-lejátszó – az evolúció fokozatos volt, de a mobiltelefonok terjedése és fejlődése szép lassan feleslegessé tette ezeket az eszközöket. A Sony ugyan még ma is gyárt walkmant (persze nem kazettásat), de az átlagfelhasználók jelentős része már az okostelefonjáról hallgatja a kedvenc zenéit.

Egykor az otthoni szórakozás alfája és omegája volt, a 90-es években itthon is alig akadt olyan modern háztartás, ahol ne lett volna videómagnó hatalmas kazettagyűjteménnyel, a tévéből felvett, vagy a videótékás kazikról átmásolt filmekkel. A mágnesszalagot aztán leváltotta a DVD, utána jött a Blu-Ray, de a felhőből streamelés korában már egyre ritkább, hogy az emberek lemezek lejátszására alkalmas eszközöket kötnek a tévéjükre.

A mágneslemezek (floppy) után hatalmas fejlődésnek tűnt a sokkal több adat tárolására képes és kevésbé sérülékeny CD- és DVD-lemezek megjelenése, mára viszont nem is nagyon lehet olyan gépet venni, amiben még lenne optikai meghajtó. Az ok egyszerű: nincs már rá semmi szükség. Leváltották őket a sokkal kisebb helyen sokkal nagyobb tárhellyel rendelkező flash drive-ok, aztán következő lépcsőfokként a bárhonnan elérhető, a felhőben lévő tárhelyek.

A 80-as és 90-es évek elmaradhatatlan kelléke, az – általában digitális, programozható, rádióval is felszerelt – ébresztőóra. Ott volt szinte minden háztartásban, szinte minden szobában, az éjszaka pirosan világító kijelző volt az egyik legbiztosabb pont az ember életében, a sarokban lévő pöttyel, ami azt jelezte, hogy be van állítva az ébresztő – aminek az idegesítő hangját még ma is könnyű felidézni. Talán mondani sem kell: ezt is szinte teljesen kinyírták a mobil- és okostelefonok.

Ezen lista szerzője még emlékszik arra, mikor a 90-es évek közepén hirtelen mindenkinek lett vezetékes telefonja, hogy aztán alig tizenöt évvel később, a mobiltelefonok rohamos terjedésével teljesen feleslegessé váljon egy ilyen készülék. Sokáig persze volt mindenkinek, mert a meglétével olcsóbb volt az internet- és a tévéelőfizetés, de mostanra tényleg eljutottunk oda, hogy lassan már csak múzeumokban találkozunk ilyen eszközzel.

A 2000-es évek elejének egyik legnépszerűbb kütyüje az apró digitális fényképezőgép, ami sokszor elfért egy farzsebben, használóinak többé nem kellett a képek előhívásával foglalkozni; kis túlzással szinte végtelen számú fotót lehetett vele készíteni. Mint sok más akkor népszerű eszközkategóriának, ennek is a mobil-, majd egyre jobb képességű okostelefonok vetettek véget. Még ma is lehet kapni ilyen eszközöket, de a piaci részesedésük lényegében semmivé olvadt.

Egy időben a családi események, nyaralások elmaradhatatlan kelléke volt, az is vett magának egy ilyet, akinek semmi szüksége nem volt rá, hogy aztán készüljenek a videók, amiket soha senki nem nézett vissza – mert még közösségi média sem volt, ahová fel lehetett volna tölteni az elkészült remekműveket. Aztán ahogy a kompakt gépeknek, ezeknek az eszközöknek is betették a kaput az okostelefonok, amikkel manapság akár már egész estés filmek is rögzíthetők.

Ma már elképzelhetetlen a tájékozódás a telefonokon lévő térképek nélkül, de a hagyományos mobilok korában még nem volt lehetőség arra, hogy ezek segítségével navigáljunk. Ehhez szükség volt egy külön, képernyővel rendelkező eszközre, amire ráadásul sokszor országonként kellett letölteni (a nem egyszer fizetős) térképeket. Aztán jöttek az okostelefonok, a Google Maps és a dedikált szolgáltatások, a GPS eszközök korának meg szinte azonnal leáldozott.

Hogyan küldtünk villámgyorsan üzeneteket, szövegeket, vagy akár képeket az internet és az e-mail elterjedése előtt? Hát faxon keresztül! A 2000-es évek előtt egy cég élete szinte elképzelhetetlen volt egy ilyen masina nélkül, és bár az eszköz sokkal lassabban ment ki a divatból, mint az gondolnánk (van, ahol még ma is használják), de 2023-ban azért már igencsak meglepődünk, ha valahol belefutunk egy ilyen, még működő masinába.

Hogyan értesülhettünk a mobiltelefonok előtt szinte rögtön arról, ha valaki keresett minket? Hát egy csipogó segítségével! Az apró digitális eszközre lényegében üzenetet lehetett küldeni, minimális információkkal (mondjuk egy telefonszámmal), amit aztán egy vezetékes telefonról vissza lehetett hívni. Egy időben igazi státuszszimbólum volt, a fontos emberek kelléke, amit aztán szépen leváltottak az első könnyen hordozható mobiltelefonok.