Baldur’s Gate, Divinity, Dragon Age – szerepjátékok, amiket nem lehet kihagyni

Ennek a sorozatnak érkezett most meg a harmadik része, elvarázsolva szinte mindenkit, de ha valakinek kimaradtak „az ősök”, akkor ezeket is érdemes pótolni, hogy világos legyen, miért őrültek meg sokan a 90-es években és a 2000-es évek elején. Manapság ráaádsul azért sem kell aggódni, hogy túl régi a program, hiszen mindkét részből készült felújított verzió, ami azért nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a mai játékokhoz szokott közönség is élvezze a két nagy klasszikust.

Már a Divinity: Original Sin is remek játék volt, de a 2017-ben megjelent második rész minden tekintetben lenyűgözte az elődjét. Gyönyörű világ, remek karakterek, kiváló sztori és egy nagyszerűen összerakott harcrendszer. A szövevényes történet ráadásul nemcsak egyedül, de akár kooperatív módban, barátokkal is végigjátszható, ami nem kis teljesítmény, hiszen a Divinity: Original Sin II még a szerepjátékokhoz mérve is kifejezetten hosszú program.

Egy újabb alkotás az Obsidian Entertainment műhelyéből, még 2004-ből. A Star Wars: Knights of the Old Republic igen magasra helyezte a lécet, de a folytatásnak sikerült ezt megugrania, hiszen egy olyan játékot kaptunk, amit mind a mai napig visszasírnak az emberek, és nem csupán a Star Wars-rajongók. Hősünk szinte minden nélkül ébred egy bányászbolygón, és innen nagyon hosszú út vezet odáig, hogy a galaxis egyik legjobb Erő-használója váljék belőle. De ez az az út, amit mindenkinek érdemes végigjárni.

Az eredeti Baldur’s Gate alkotói, a BioWare fejlesztőcsapat tagjai a Mass Effect hatalmas sikere után, 2009-ben álltak elő egy újabb, a régi időket idéző szerepjátékkal, ami a Dargon Age: Origins nevet kapta. A játék az akkori trendekkel némileg szembemenve, a régi szerepjátékokat megidézve hatalmas sikert aratott, így természetesen készültek hozzá folytatások is. Az elég megosztó Dragon Age 2 és a sorozat legnépszerűbb darabja, a Dragon Age: Inquisiton.

Az Obsidian Entertainment még 2015-ben rukkolt elő az eredeti Baldur’s Gate és a Planescape Torment szellemi örökösének tekinthető Pillars of Eternity-vel, ami a kornak megfelelő technikai színvonalon, de a nagy elődökhöz hű játékmenettel várta a játékosokat. Fantasy környezet, fejleszthető csapat, valós időben zajló harc, ami viszont megállítható, hogy utasításokat adjunk a karaktereinknek. A siker nem is maradt el, és még folytatás is készült ehhez a remekműhöz.

A Fallout 3 után jelent meg, de nem folytatás, inkább spinoff, ahol Nevadában keveredhetünk mindenféle kalandokba. Az alapok változatlanok, de érkezik sok érdekes apró újdonság (pl. tárgykészítés), illetve a Fallout 2-höz hasonlóan nem egy óvóhelyről szabaduló karaktert alakítunk. A történet fordulatos, a frakciók változatosak, a hangulat pedig az első két klasszikus játékot idézi (ami nem csoda, hiszen sok eredeti fejlesztő csatlakozott a projekthez).

A Pathfinder-sorozat (mert több játék is készült ebben az univerzumban) tökéletes példája annak, hogy milyen, amikor egy fejlesztőcsapat ért egy műfajhoz, és szívét, lelkét beleadja a kapcsolódó munkájába. Gyönyörűen kidolgozott sztori, érdekes karakterek, és olyan döntések, amik tényleg elgondolkodtatják a játékost. Emellé míves kivitelezés társul, a Wrath of the Righteous pedig az Enhanced Edition kiadással közel tökéletes lett.

Az Obsidian Entertainment 2016-os játéka sok tekintetben (helyszínek, NPC-k) nem volt kiemelkedő, de mégis helyet érdemel ezen a listán, köszönhetően az olyan egyedi elemeinek, mint a tény, hogy alapból a történet rossz oldalon állunk, hogy milyen döntéseket hozunk, és ezek milyen hatással vannak a játék alakulására. Utóbbiak miatt itt is igaz, hogy ahány végigjátszás, annyi különböző út vár ránk. A sokadszori nekifutást ráadásul az is segíti, hogy a sztori 20-30 óra alatt végigjátszható.

A Wasteland volt a játék, ami a Fallout-szériát ihlette, és nagyon sok évnek kellett eltelnie, mire egy Kickstarter kampánynak köszönhetően újra feléledhetett a széria. A Wasteland 2 jól sikerült, de az igazi bomba a 2010-es harmadik rész, a Wasteland 3 volt, ami fekete humorával, fagyos helyszíneivel és az elképesztően jól kidolgozott harc- és fejlődési rendszerével hetekre a képernyők elé szegezett minket. Azóta a hibákat is kiszedték belőle, így mindenképpen érdemes még ma is elővenni.

Az észt ZA/UM fejlesztőcsapat 2019-es alkotása abban eltér a legtöbb hagyományos RPG-től, hogy nem fantasy környezetet választott magának, de ez semmit nem von le az értékéből, sőt! A 20. században, egy posztszovjet országot idéző helyszínen játszódó történet atmoszférája azonnal magával rántja az embert. Amnéziás nyomozónkkal egy kegyetlenül ismerős világba csöppenünk, a Disco Elysium története remek, a látványa fantasztikus, a döntések pedig számítanak, így minden újrajátszás egy új játékot eredményez.