Brotherhood, Black Flag, Odyssey – melyik a legjobb Assassin’s Creed?

A Black Flag több szálon kapcsolódik a harmadik részhez: a főhős Connor nagyapja, Edward Kenway, és játékban kiemelt szerepet kap a hajózás, amit az előző epizódban csak nyúlfarknyi ideig lehetett művelni. Ahogy arra a cím is utal, kalózként tevékenykedünk a játék során, annak minden velejárójával együtt, miközben a háttérben tovább folyik az aszaszinok és a templomosok közti konfliktus. Sokak szerint ez az epizód az egész széria legjobb epizódja, nem a Brotherhood.

A 2017-es Origins jelentős váltás volt az Assassin’s Creed-játékok sorában, hiszen – ahogy a cím is jelzi – az aszaszin rend eredetét meséli el, időszámításunk előtt, méghozzá Egyiptomban. A játékmenet is jelentősen átalakult, a lopakodás a háttérbe szorult, új harcrendszert kaptunk, és egyre nagyobb szerep jutott a fejlődésnek, a szerepjátékos elemeknek. Ezzel együtt a játéktér is jelentősen megnőtt, ami magával hozta a teljesítéshez szükséges játékórák növekedését is.

Az Assassin’s Creed II jelentős sikere után mindössze egy évvel, 2010-ben érkezett meg a Brotherhood című epizód, ami a rövid fejlesztési idő ellenére sem csupán egy rókabőr volt, hanem sok újdonságot hozó folytatás – sokak szerint mind a mai napig a legjobb rész. A főhős továbbra is Ezio, a korszak a reneszánsz (1500 és 1507 között), a központi város Róma, a fő feladatunk pedig, hogy újraépítsük az aszaszin rendet – ami bizony megjelenik a játékmenetben is.

A Unity volt az első olyan Assassin’s Creed, ami már nem jelent meg PS3-ra és X360-ra, és miközben látvány terén jelentős előrelépés történt a Black Flaghez képest, addig a játékmenet jobbára visszatért a gyökerekhez. A helyszín ezúttal Párizs, méghozzá a francia forradalom idején (konkrétan 1789 és 1794 között), a főhősünk pedig Arno Dorian, az első olyan karakter a széria történetében, akit a képességfán elosztott pontokkal lehetett fejleszteni.

A Valhalla DLC-jének indult, aztán a Ubisoft úgy döntött, hogy teljes értékű játék lesz belőle. A Mirage pár évvel a vikinges epizód előtt játszódik, a főhős az ott megismert Basim, a helyszín pedig Bagdad. Ami a játékmenetet illeti, ott nagy a változás, visszatérünk a gyökerekhez: háttérbe szorul az akció és a szerepjátékokat idéző fejlődés, ismét a lopakodáson van a hangsúly, ráadásul a bejárható terület is kisebb, a játékidő pedig nincs elnyújtva, mint a rétestészta.

2009-ben érkezett a sorozat második része, ami minden tekintetben felülmúlta elődjét. A kor ezúttal a reneszánsz csúcsa, a helyszín Itália, konkrétan az 1476 és 1499 közti időszak. A harc továbbra is dúl a templomosok és az aszaszinok között, a főhős pedig nem más, mint Ezio Auditore da Firenze, az egész franchise máig legnépszerűbb karaktere, aki a játék során olyan híres történelmi szereplőkkel köt barátságot, mint például a fiatal Leonardo da Vinci.

Az Ezio-trilógia utolsó része, amiben értelemszerűen (az immár idős) Ezio Auditore da Firenze a főszereplő, a helyszín ugyanakkor már nem Itália, hanem Konstantinápoly (a mai Isztambul), ahol hősünk az Altaïr Ibn-LaʼAhad által épített könyvtárat keresi – a játékban rövid ideig még az első rész főhőse is irányítható. A sztori ugyan itt is kiválóra sikeredett, de játékmenet szempontjából ez a rész sok újdonságot nem tartogatott a rajongók számára.

Az Odyssey követte az Origins példáját: hatalmas nyitott világ, szerepjáték-elemek, fókusz a harcon, és a széria történetében először itt választhattunk, melyik nemű főhőssel kívánjuk végigvinni a sztorit. A sorozat történetében itt megyünk leghátrább az időben, az időszámításunk előtti ötödik századba, a Peloponnészoszi háború idejébe. Ez egyben azt is jelenti, hogy igencsak eltávolodunk a korai AC-játékokat meghatározó aszaszin/templomos konfliktusoktól.

A Syndicate sztorija 1868-ba repíti a játékosokat, Londonba, a második ipari forradalom idejébe. Főhősből kettőt is kapunk, méghozzá egy ikerpárt, Jacob és Evie Frye-t, sőt, egy rövid ideig még Jacob unokája, Lydia Frye is irányítható, ráadásul az első világháború alatt. Ennél messzebb még sosem jutott a játék sztorija, már ha nem számoljuk az egyes részek „jelenben” játszódó részleteit. Ez volt továbbá az utolsó rész, ami közel merészkedett a 20. századhoz.

A játék, ami egyszerre jelent meg az Assassin’s Creed Unity-vel, viszont kezdetben csak X360-ra és PS3-ra volt elérhető (PC-s, PS4-es és Xbox One-os portot csak később kapott). A Rouge történetileg a Black Flag és a harmadik rész között játszódik, főhősünk Shay Patrick Cormac, a csavar pedig az, hogy itt aszaszinból válunk templomossá, hogy aztán levadásszuk a rend tagjait. A játék lényegében a Black Flag kistestvére, ahol szintén fontos szerep jut a hajózásnak.

A 3-as sorszámmal ellátott részt 2012-ben kaptuk meg, és ez az epizód minden szempontból hatalmas ugrás volt a Revelations-höz képest. A játék fő helyszíne Észak-Amerika, a cselekmény jelentős része az amerikai függetlenségi háború alatt játszódik, ahol a főhős Ratonhnhaké:ton (avagy Connor) nemcsak a kor leghíresebb embereivel (George Washington, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson) akad össze, de részt vesz számos történelmi eseményben is.

A legelső Assassin’s Creed, ami kezdésnek Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra jelent meg, majd csak később PC-re. Főhősünk az időközben legendássá vált Altaïr Ibn-LaʼAhad, konkrétan 1191-ben járunk, a Szentföldön, a harmadik keresztes hadjárat idején. Négy helyszín is bejárható (köztük Jeruzsálem), és itt ismerkedtünk meg az aszaszinok és a templomosok közt dúló viszályról, aminek a középpontjában különleges erővel rendelkező ereklyék állnak.

A Valhalla a nevéhez méltóan a vikingeket helyezi a középpontba. Főhősünk Eivor (akinek a nemét szintén mi dönthetjük el), aki a brit szigeteken igyekszik megtelepedni és klánt alakítani, mindeközben pedig belecsöppen az aszaszinok és a templomosok közti konfliktusba. Időszámításunk után 872–878 között járunk, továbbra is hangsúlyos az akció (konkrét településeket rohanhatunk le), és (csak) a sztori végigjátszása nagyjából 60 órát igényel.