Részleges kasztráció, libazsír – a legfurcsább módszerek a múltból, amikkel befolyásolni akarták a születendő gyermekek nemét

Bár a 18. századi Franciaországra a felvilágosodás eszméjének szülőhelyeként szokás gondolni, a gyermekvállalással kapcsolatos korabeli praktikák egy része még inkább középkorinak tűnik. Legalábbis erről árulkodik A fiúk művészete című könyv, amiben azt javasolják a fiúgyermekre vágyó férfiaknak, a szent cél érdekében vágják le a bal heréjüket.

Egy 19. századi elmélet szerint az határozza meg egy gyerek nemét, hogy melyik napszakban fogant. Az elmélet szerint a délutáni pásztorórák eredményeként általában lányok, míg a szenvedélyes éjszakák után fiúk születnek. De ez a teória annak is fontos szerepet tulajdonít, hogy az együttlét páros vagy páratlan napon történik. A páros napokon ugyanis rendszerint lányok, míg a páratlan napokon fiúk szoktak foganni. Egy másik korabeli elmélet pedig úgy tartja, hogy a telihold fényénél egészen biztosan lánygyermekek fogannak.

Egy 12. századi orvosi tanácsgyűjtemény, a Trotula egy egészen gusztustalan praktikát javasolt a fiúgyermekre vágyó párok számára. „A férj vegye magához egy nyúl méhét és hüvelyét, szárítsa meg, a port pedig keverje össze borral, és igya meg.” A tanács anyaságra vágyó nőknek szóló része pedig így hangzott: Az asszony tegyen ugyanígy egy nyúl heréivel, és a menstruációja végén feküdjön le a férjével, és akkor fiúgyermek fog majd megfoganni.”

A Római Birodalom orvosi szaktekintélyének, Galénosznak arra az esetre is volt tanácsa, ha egy pár mindenképpen fiúgyermeket szeretett volna. Az ókori tudós szerint csak a leendő anyának csak annyi a teendője ilyenkor, hogy a közösülés előtt két napon át libazsírral kell kezelnie a bőrét az egész testén.

Egy 16. századi elmélet szerint a nőknek szex után a jobb oldalukra kell feküdniük, hogy a sperma a méh jobb oldalára kerüljön. Az elmélet szerint a méhnek hét kamrája: három a jobb oldalon, három a bal oldalon és egy középen – a hímnemű magzatok a jobb, míg a nőnemű magzatok a bal oldalon növekednek. A középső kamrában kifejlődő magzatokról pedig azt gondolták, hogy belőlük lesznek a hermafroditák. Az elképzelés egyébként a latin sinestra kifejezésből eredt, ami nemcsak azt jelenti, hogy bal, hanem azt is, hogy „kedvezőtlen” és „gonosz”. Ahogy a születendő gyermek nemének befolyásolásáról szóló legtöbb elméletnek, ennek sem volt semmilyen tudományos alapja; ezek a teóriák általában azon a patriarchális elképzelésen alapultak, hogy a lánygyermekek nemkívánatosak, sőt természetellenesek.

Az ókori történelem egyik leghíresebb orvosa, a római Galénosz úgy hitte, hogy ha egy egy nő bal lábára fekete szalagot kötnek, akkor lányt fog szülni. A görög származású tudós a petrezselyem erejének is nagy jelentőséget tulajdonított: úgy gondolta, hogy ha egy terhes nő fejére a tudta nélkül petrezselymet raknak, akkor olyan nemű gyermeket fog világra hozni, mint amilyen nemű az első ember, akivel a petrezselyem bevetése után szóba elegyedik.

A 17. századig sokan úgy hitték, hogy a szél iránya vagy akár a fogantatás helyszínéül választott ágy pozíciója is meghatározhatja egy baba nemét. A Talmud szerint például az észak-déli irányba tájolt ágyakban fiúgyermekek fogannak. A légmozgásokkal kapcsolatos elmélet szerint pedig attól is függhet egy gyermek neme, hogy a fogantatása pillanatában honnan fújt a szél. Ha északról, akkor fiú, ha délről, akkor lány születik.

Az időszámításunk előtti 5. században élt görög filozófusok, Anaxagorasz és Parmenidész úgy gondolták: minden azon múlik, hogy a férfi hova céloz a spermájával. „A férfi magja természetes módon a jobb oldaláról az anyaméh jobb oldalába, vagy a férfi bal oldaláról a méh bal oldalába kerül.” Ha egy férfi a természet e törvénye szerint céloz, fiúgyermeke lesz. Azonban „ha a természet eme menetében változás áll be, lányok születnek”. Bár az nem teljesen világos a tanácsból, hogy a célzást hogyan kell megfelelően végrehajtani, az ókori filozófusok azt hitték, hogy az egész a férfi célzóképességén múlik.

A baba nemének megjóslásával kapcsolatos őrült elképzelésekből a viktoriánus Angliában sem volt hiány: furcsa elképzeléseik voltak a nemről, és ez alól a nemválasztás sem kivétel. Azoknak a nőknek, akik fiút akartak szülni, szigorú diétát javasoltak, hogy jobban ki legyenek éhezve a férjükre. Miközben a modern tudományos vizsgálatok ennek az ellenkezőjét mutatják.

A 12. századi apáca, Bingeni Szent Hildegárd bár hivatalosan önmegtartóztató életet élt, mégsem volt rest a szexualitás és a gyermekáldás kérdésével foglalkozni. „Amikor egy erős sperma kibocsátására képes férfi egy nővel  közösül, (…) fiúgyermek fogan, mivel ezt Isten rendelte el” – vallotta az önmegtartóztató életet élő szent, aki ennek megfelelően arról is meg volt győződve, hogy a gyenge sperma lánygyermeket szül.